Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)
1827 első hónapjában találkozunk. 16 A „Fábrikások" ekkor még nem a végleges gyárépületben, hanem egy csupán három helyiségből (munkaszobából, kis kamrából és egy edénykemencéből) álló kísérleti műhelyben dolgoznak. Ez állítólag azzal az épülettel azonos, mely az Olsva völgyében, a Cseh-hegy alatt áll és később a kőedénygyár masszamalma lett. Mihalik is úgy tudja, hogy az első műhely, melyben a kísérletek évekig folytak, „a régi agyagmalom mellett" állt. Csak miután sikerrel jártak a próbálkozások, határozta el magát Bretzenheim „a regéczi porcelánnak további reménytkeltő és immár nagyobb szabású készítésére, 1825-re a gyár építésére". A Borovszky-féle monográfia leírása és térképe szerint (1896-ban!) az első műhelyépület állítólag az abból az időből fennmaradt „Aranytörő" volt, amikor még itt aranyat és ezüstöt bányásztak. 17 Az „Aranytörő" azonban nem az Olsva mentén, a Cseh-hegy alatt állt, hanem a Gönctől Telkibányára vivő út mentén, baloldalt. A malom a III. katonai felmérésen (1872-84) is mint „Aranytörő" szerepel a Telkibányához közelebb eső, un. „Zúzmű"-vel együtt. Mindkét malmot a Gönci patak vize hajtotta. A „törő"-n mázat, a „Zúzmű"-n pedig masszát őröltek. Mikor épültek, nem tudjuk, tény azonban, hogy a két malom 1784-ben már áll, az Olsva partján álló épületekkel — melyek 1872-84-ben „Uj csoportmalom" és „Régi csoportmalom" néven találhatók — azonban csak 1853-ban találkozhatunk vele először. E szerint egy törő- és egy zúzómalom is állt az Olsván, egyik a Cseh-hegy alatt közvetlenül, közel a falu házaihoz, a másik távolabb, a Hétforrás környékén. Ez volt az un. felsőmalom, melyen mázat őröltek. Ehhez tartoztak azok a hatalmas malomkövek, melyek ott állnak a múzeum udvarán. 1853-ban már „régi"-nek említik, míg az alsó malmot „új"-nak. Eddig úgy tudtuk, hogy az alsómalmot az akkori bérlő, Fiedler Gyula (1824-1898) építtette 1861-ben, 18 ezzel szemben már 1853-ban áll több más épülettel együtt. Míg a falutól Gönc felé eső „Aranytörő" és „Zúzmű" még mindig malomként fungál ezekben az években, az Olsva partján álló, un. „Uj csoportmalom" és „Régi csoportmalom" még malom megjelölés nélküli, egyszerű épületként szerepel az 1854-es térképen. E szerint tehát már kész épületet alakítottak át 1861-ben zúzómalommá. Ezt csak azért hajthatták végre különösebb nehézség nélkül, mert az itt álló épületcsoport eleve a kőedénygyáré volt. Az épületek közül a malommá átalakított ház részben még ma is áll. Eredetileg emeletes volt, melyhez — egykori képek szerint — két oldalról egy-egy épületszárny kapcsolódott. A mai épület földszintes és lakóházzá alakították át. A konyha közepetáján deszkával lefedett és ma már bebetonozott nyílás található. A nyílás alakja köralakú, melynek közepén egy vertikális tengely nyomai láthatók. A malmot az Olsva vize hajtotta. Ma a patak 20-30 méternyire folyik az épülettől, de egykor a „Hétforrás" tájékán az Olsva vizét a domboldalon ma is látható padkán kialakított favályúban vezették a házhoz, melynek szerkezetét mozgatta. E házzal szembeni telken kisebb emelkedők, fűvel benőtt földhányások láthatók. Ezek a dombok a hagyomány szerint az első por18
