Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

celángyár meddői. Balogh Lajos ma is őriz belőlük kiásott égetőtok és bisquit töredékeket. Szerintük ez is bizonyítja, hogy a szemközti telken álló ház volt az az épület, melyben az első gyár üzemelt. Tehát, az egyik leginkább elterjedt vélemény szerint az Olsva mellett álló, egykor agyagzúzóként fungáló malomépületben volt az első kőedénygyár, a másik álláspont szerint viszont a Gönctől Telkibányára vivő út mentén, baloldalt álló, un. „Aranytörő" szolgált a kőedénygyár első otthonául.

19 Fölötte félkörívben fekszik Veresvízbánya, az András-huta és a kaolinbánya, melyből a kőedénygyár alapanyagát bányászták. Az „Aranytörő"-t egyideig valóban felhasználták máztörésre vízének erős vasoxid tartalma azonban az edények minőségére is kihatott, ezért a törőmalmot a Hétforrás környékére helyezték át az 1830-as évek második felében. Kétségtelen tehát, hogy az „Aranytörő" néhány évig máztörőként fungált, de az új gyárépület elkészülésével a kiszolgáló üzemeket fokozatosan az Olsva mellé helyezték át: a máztörőt előbb, a masszamalmot pedig valamivel később. Az aranyművesség és a kerámikusság közvetlenül kapcsolódik egymáshoz Telkibányán, ahol ma is élő hagyomány,hogy Bretzenheim Ferdinánd arany keresés közben bukkant a porcelán alapanyagára, a kaolinra. Eszerint Bretzenheimet is ugyanúgy az arany vezette a porcelánhoz, mint Meissenben Böttgert. Évek teltek el, míg sikerült a talált kaolinból csengő porcelánt előállítaniuk. Azt a feltételezést, hogy az első műhelyépület eredetileg „aranytörő" lett volna, eddig csupán a hagyomány és bizonytalan adatok támogatták. Egy 1828-as adat azonban kétségtelenül bebizonyította, hogy az arany törő és a hozzátartozó bánya igazgatója ugyanaz a Heisl Antal volt, aki később — egy évtizedig — a porcelángyár vezető munkatársa volt. A regéci porcelángyártás történetének sok, eddig nem sejtett összefüggését sikerült megtudnunk az utóbbi években. Viszonylag azokról a körülményekről tudunk legkevesebbet, melyek arra bírták Bretzenheimet, hogy porcelángyárat építtessen a hegyes-völgyes Telkibányán. A közvetlen indíték ismert, a falut környező hegyek egyikében kaolin került felszínre. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezzel még nem teremtődtek meg az összes feltételek a porcelángyártáshoz, hiszen a porcelánhoz a kaolinon kívül még kvarc és földpát is szükséges. Az sem közömbös, hogy a három alkotórészt hogyan, milyen arányban keverik. A keverés általános aránya ismert volt, a speciális arányok — egy-egy kaolintípushoz kapcsolódó földpát és kvarc vonatkozásában azonban nem. Ennek kikísérletezése külön nagy feladatot jelentett. A herendi porcelánkísérletek, égetéspróbák kimutatásai fennmaradtak. Ebből tudjuk, hogy Fischernek — bár az ismert összetételű zettlitzi kaolint használta és nem hazait — komoly feladatot jelentett és sok meddő próbával a megfelelő porcelánalapanyagok kikísérletezése. Nyílván Telkibányán is meg kellett küzdeni azzal, hogy az adalékanyagok helyes arányait kialakítsák. Az első ismert és a később készült telkibányai porcelánok bizonyára azért egyformák, mert a gyártás megindulásával az összetételen nem változtattak. 19