Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

vízzel főzni kezdték, a főzés vége felé komlót kevertek hozzá — az előbbi mennyiséghez kb. 50 kg-ot. Az így készült sörlevet (amit viricsnek is neveztek), az ún. hűtőhajókba, alacsony falú kádakba eresztették. Lehűlés után kason átszűrve élesztőkádakba, merték, és 5—12 napig erjedésnek engedték. Ezután kicsi - mintegy 50 literes — hordókba fejtették, amelyeket a pince ászokgerendáira tettek utóerjedésre, s ott pihent három-négy hónapig. Aztán már csapra is verhették."

16 6 Hogy mennyi alapanyagból, mennyi italt készítettek a műhelyben, egy 1746-ból származó elszámolásból gyaníthatjuk. 1746. január—augusztus között 463 3/4 köböl árpát használtak fel, s ebből 385 hordó sört főztek. Tehát havi 48 hordó sört állítottak elő, úgy, hogy havonta — a számadás szerint — három-négy alkalommal is főztek. Az 1709-ben készített szerződéshez, ill. a régi épülethez hasonlóan az újjáépített Serfőzőházban is foglalkoztak pálinka előállításával. A szerződésekből ez ugyan alig, vagy egyáltalán nem derül ki, de az időnkénti vagyonleltárakból annál érzékletesebb adatokat nyerünk. így pl. 1746-ban a sörház, a mindszenti felső korcsma és a mindszenti alsó vendégfogadó készlete mellett számba vették a sörházhoz kapcsolódó un. pálinkaház-leltárat is. A pálinkafőzésnek ekkor az alábbi eszközeit írták össze: Az üst minden felszerelésével 4 db, Hordó, a kiégetendő (ti. kifőzendő) szükséges anyaggal 4 db, Nagyobb dézsa 2 db, Kisebb dézsa 4 db, Hordó a pálinka tárolására 7 db, Hordócska 1 db. A pálinkafőzés alapanyagát az apátság tapolcai, görömbölyi és miskolci szőlőiből, gyümölcsöseiből biztosították. A cefre tárolása az apátság pincéiben történt, amelyek az Avas mindszenti oldalán voltak, az értékesítést pedig az apátsági korcsmákból és a vendégfogadóból oldották meg. 1745. április 12-én Máriássy Sándor tapolcai apátot szepesi préposttá nevezték ki. Mária Terézia a megüresedett apátságot Foglár György egri kanonoknak adományozta, ami az apátság összes javait a miskolci illetőségű Zathureczky Lászlónak adta ki.

167 Jó jövedelemre gondolhatunk, hiszen az első három év bérleteként Zathureczky 4700 rénes forintot fizetett ki. Erről pontosabb ismeretekkel szolgál néhány évtizeddel később Bárány János, aki 1771—1775 között az apátsági jószág kormányzója volt, s rendszeresen ve166 Bogdáni., 1973. 317-318. 167 Zathureczky László 1739-1743. között a diósgyőri koronauradalom zálogos földesura volt. Korábban Kamarai fiskális. Amikor az egri káptalan 1755-ben bérbe vette a diósgyó'ri uradalmat, és a pozsonyi magyar kamara felmondta a Zathureczky és a kincstár közötti bérleti szerződést, az egykori kamarai fiskális a tapolcai apátság jövedelemforrásainak bérbevételével kárpótolta magát, veszteségeiért (Zathureczky László és a kincstár közötti bérleti szerződés jelzete: Hofkammerarchiv, Wien, roten. 743. 366-369.). 86