Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

bői épülne, s óhajtanám, hogy ha az építéséből tégla felmaradna, az kovácsműhely, vagy más épület emelésére fordíttatnánk".

163 A levéltári adatok szerint a szerződés létrejött, s előírta Stajniger Andrásnak, hogy az épület kőből és ne a korábbihoz hasonló „tapasztás sövénybűl" álljon. A boltozatos új kőház mellé kutat is kellett fúrni, s ezzel együtt a végzendő munka díja 450 rénes forint lett. Az épület elkészült, de időközben meghalt Stainiger, így 1742től új bérlője hasonló nevű fia lett.

164 1745-ben és 1746-ban is összeírták az apátság javait, így közöttük a serfőzőházat is. Utóbbi összeírás tartalmazza a műhely anyagkészletét, tárgyi ellátottságát és annak állapotát is: Söröshordó 80 db, Kis hordó 4 db, „Puttón" 5 db, Üstből „meringető" nagyobb 2 db, Üstből „meringető" kisebb 4 db, Sörnek dézsa 6 db, fém csappal 2 db, „Subpositorium Cerevisiali" Sörösedény 2 db, Söröskanna 1 db, „Sajtár" 1 db, „Metrela" (kb. 37 icce) 2 db, Nagy kettős kád a sörgyártáshoz, minden felszereléssel (1 db), „Instrumentum ligneum cado majori applicatum" (fából készült szerszám, amely a nagyobb üsthöz való) 1 db, Csatorna a sörnek a kádba való töltésére 1 db, Vas prés 1 db, „Keverítő lapát" 6 db, Deszkából összeállított feltábla a két üst közé 1 db, Serfőző üst 1 db, Nagy kád a sörnek 1 db, Kisebb kád a lehűtött sörnek 1 db, Kosár a komló tárolására 1 db, Kád az árpa „macerációjára" (erjesztésére) 1 db, Szárító kemence 1 db, Vas szerszám, a kemencében a tűz dirigálására 1 db, A kúthoz négy edény és két lánc, Fejsze 1 db, Egyszerű gyertyatartó 1 db, „Vál" (vályú) a sör söprűje eltávolításához, Fűrész 1 db, Zsák 20 db. Az összeírás felsorolja azt az alapanyag-mennyiséget, amely a sör előállításához 1746. szeptemberében a bérlők rendelkezésére állt. Eszerint 7,5 köböl tiszta búza, 7,5 köböl kevert („mixti") állt elteregetve a sörház pádimentumán. A görömbölyi dézsma-búzából 7 3/4 köböl és zabból 5,5 köböl mennyiségűt számoltak össze.

165 Hogy miképpen főzték a sört a műhelyben, nem szól miskolci, vagy mindszenti leírás, de csak úgy történhetett, ahogy Bogdán István írja: „Az egy nevelésié (főzetre) való árpát — kb. 500 kg volt akkoriban, és szaladnak is nevezték e mennyiséget — a nevelőház áztató vályúiba tették, hogy kicsírázzon. Kicsírázás után a szárítóházba került, a kemence felett lévő szárítópadra, ahol falapáttal állandóan forgatták, hogy egyenletesen pörkölődjön, vagyis — mai kifejezéssel — malátát készítettek belőle. E művelettől függött a sör színe. Ha jól megpörkölték, barna, ha kevéssé, akkor világos sör lett. Az Aszúszaladot (vagyis a kész malátát) aztán a malomba vitték megőrölni, a malátalisztet pedig visszaszállították a nevelőházba, hol is rézüstökben tiszta 163 SzendreiJ., 1904.2.482. 164 EÉLev. 2066. rsz. köt. 165 EÉLev. 2066. rsz. köt. 85