Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

82. kép. Régi pince borháza és emeleti 83. kép. A Kisavas Győri sor 254. sz. alatti beépítése az 1984. évi állapotában pince bejárati kapuja egyre több hegyaljai bor került a miskolci pincékbe, s innen szállították tovább az északi országokba. A miskolci és hegyaljai must összekeveredéséből, a szándékos minőségrontásról, az ún. borhamisítási perek anyaga tanúskodik. Az Avas nagy pincerendszere nincs közvetlenül összefüggésben a hegyaljai bor ideszállításával, ill. a görög kereskedők tevékenységével. A görög kereskedők akkor fedezték fel a miskolci pincéket, amikor az avasi, ill. Bükk környéki nagy történeti borvidék aláhanyatlott.

2 2 8 Még néhány évtizeddel ezelőtt is október végén, november elején víg életre kelt az Avas. Pincéiben taposták és préselték a város környékén termett szőlőt, s a kicsurranó musthoz a miskolci polgár bőségnek örvendő jó kedve járult. Hangos volt a „hegy" a nótaszótól. A 18. századtól, de főleg a 19. század második felétől a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak. A pincének és a borháznak a miskolci ember életében betöltött szerepét egy század eleji leírás így foglalja össze: „Télen is fűthető szobák a miskolciak legkedvesebb tartózkodási helye. Itt kivirágzik a kedély, kihajt a nóta. Innen indul szárnyra a sok jóízű miskolci 228 Dobrossy L-Veres L., 1979.37-39. 117