Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Mióta a munkásság szervezkedett, a munkásviszonyok tetemesen megrosszabbodtak, mert lassanként mind csekélyebb teljesítésekkel szemben, napról-napra újabb kívánságokkal és követelményekkel lépnek fel és a rend csak nagy fáradsággal és a követelmények részbeni teljesítésével tartható fenn. Hogy a szocialisztikus munkásmozgalom milyen arányt fog venni, ez idő szerint még beláthatatlan, de nem remélhető, hogy a békekötés után kemény harcok nélkül félig elfogadható munkásviszonyokat tudjunk teremteni. Mindenesetre igen elszomorító körülmény, hogy az egész ipari munkásság minden kulturális előkészítés nélkül a szocializmus karjaiba lett hajtva és egy talán soha helyre nem hozható hiba, hogy a kormány annak idején nem támogatta ipari egyletnek a létesítését. A drágasági pótlékok, amelyek átlag 50%-ot tesznek ki, 2—3 hónapon túl már alig lesznek elegendők, és mihelyst a szakszervezetek a budapesti gyárakban újabb béremeléseket fognak kierőszakolni, mi is kénytelenek leszünk további 20—30%-os emeléseket eszközölni."

100 Az igazgatósági ülést megelőzően Ózdon és a borsodnádasdi üzemben, július 24—26 között sztrájk volt. A RIMA-hoz tartozó bányatelepek munkásai pedig az ősz folyamán október 14-én Gsokva községben tartott gyűlésükön foglalkoztak a háborús viszonyok között egyre rosszabbá váló élelmezési helyzettel és a kereseti viszonyokkal. A jelenlévő bányászok elhatározták, hogy szervezkedéssel kívánnak harcolni helyzetük megjavításáért. A gyűlésen megjelentek Omány, Lénárddaróc, Bükkmogyorósd, Sáta, Nekézseny, Arló községek és Somsály bányatelep munkásai.

1 °

1 A Munkaügyi Panaszbizottság létrehozása és működése Új lehetőségeket biztosítottak a bányászok jogos igényeinek kielégítésére az 1916 januárjában Magyarországon is létrehozott Munkaügyi Panaszbizottságok. A RIMA urai mindent elkövetnek, hogy a vállalat területén ne forduljanak a munkások sérelmeikkel a panaszbizottsághoz. Megelőző intézkedéseik és mesterkedésük ellenére kénytelenek a bányászoknak is megengedni, hogy közös kérelmek és panaszok tárgyalására panaszbizottságot választhatnak a munkások létszámának arányában. Gyetvai György így emlékezik vissza erre: „Bányatelepünk munkássága 600 fő körüli volt, így minimum egy 7 tagú bizottságot választottunk, élén a főbizottsági taggal. A bizottság tagjait műszakváltásnál a két műszakbeli munkásság választotta meg. A főbizottsági tagság választása szerény személyemre esett. A bizottság tagjai: 65