Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

Vincze Géza felső, Alsó Papp József, Barta Gyula, Csépányi Danicskó János, Peész Mihály, Szalmás Lajos volt. A panaszbizottsági tárgyalások sok zökkenővel jártak. Sokszor megfenyegettek bennünket, míg végül beváltották ígéretüket."

102 Most nézzünk egy 1917. október 25-én kelt jegyzőkönyvet, amely felvétetett Somsály bányatelepen a bánya és kohóművek részére alakított Munkaügyi Panaszbizottságnak üléséről. Ezen az ülésen egy régóta húzódó ügyben hozott határozatot a panaszbizottság. Milyen panaszok kerültek az ülés elé: „1. A somsályi bányászok panasza segélyügyben, 2. A járdánházi bányamunkás panasza, 3. Szajkó István bánszállási bányász panasza. 4. Pukka Alajos bányamunkás bérpanasza. 5. Szánkó Károly és társai bánszállási iparosok összbérpanasza. 6. Vass Sándor és társai bánszállási bányászok összbérpanasza. 7. Antal János és társai járdánházi bányamunkások összbérpanasza. 8. Gyetvai György és társai somsályi és ózdi-farkaslyuki bányászok összbérpanasza, 9. Vaniga József és társai salgóbánya-telepi bányászok összbérpanasza. 10. Branovics György járdánházi kocsis bérpanasza. A panaszosok bizalmi férfiai és a vállalat igazgatósága között a békés kiegyenlítés megkíséreltetvén, az 5., 6., 7., 8. és 9. pont alatti panaszokat illetőleg a panaszosok és panaszolt vállalat között békés megegyezés jött létre, és ezt a bizottság határozati erejével ruházta fel. A vállalat 1917. évi augusztus 1-től a panaszosoknak az eddigi családi és élelmezési segélyek épségben hagyása mellett az eddig fizetett 40% háborús drágasági pótlékon felül még további 40%, összesen tehát 80%, azaz nyolcvan százalék háborús drágasági pótlékot fizet. A vasárnapi munka után az ipari munkások 50%, a bányamunkások pedig a háború előtti bérpótlékot kapják, az élelmicikkek közül a zsír, szalonna, liszt és cukor kiszolgáltatási ára a következő gazdasági évig változatlanul marad, a szakmánybérjegyzéket, valamint a csapat keresetének kimutatását a vállalat mindenkor ki fogja függeszteni, a többi kérelem az egyezség folytán tárgytalanná vált."

103 Mint azt Gyetvai György visszaemlékezésében említette, „sokszor megfenyegették" őket. Ez be is következett 1918 február végén; Gyetvai György, Suszter Ferenc, Szlabej István, Dobos B. István somsályi bányamunkásokat bevonultatták katonának Kassára. Ezt követően a megfélemlítés nyomán a már kibontakozó mozgalmi tevékenység kissé megtorpant. A harc azonban rövidesen újra megindult. Ebben az időben egyre elviselhetetlenebbé vált a közellátás, rohamosan romlani kezdett a kenyér minősége. Voltak asszonyok, akik a falhoz ragasztható kenyerüket elvitték a bányafőnöknek és a munkások vezetőségének. 66