Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

BEVEZETÉS Hosszú évek aprólékos, türelmes gyűjtő- és kutatómunkája segített ahhoz, hogy ma mindezeket leírjam. Miért éppen ezzel a témával és főleg ezzel a településsel foglalkozom? Több okom is van erre. Az édesapám munkában eltöltött életét — néhány ózdi vasgyári munkásévet kivéve — bányamunkásként dolgozta végig. Másrészt én magam is már tizenöt évts koromban kapcsolatba kerültem a bányászkodással. A polgári iskola elvégzése után 1944 őszén szüleim a „Sárospataki Líceum és Tanítóképzőbe" írattak be. A második világháború elérte tájunkat és ez megakadályozta, hogy tanulmányaimat megkezdhessem, s az „Iskolai évkönyv" tanúsága szerint a „háborús viszonyok miatt lemaradtak" között szerepelt az én nevem is. Ehhez járult még, hogy édesapám 1944-ben hadifogságba került, ahonnan csak 1948.-ban tért haza. Mint a család legidősebb gyermekének, 15 éves koromban munkába kellett állnom, hogy 7 tagú családunk megélhetésének biztosításában részt vállaljak. Tanulmányaimat a tanítóképzőben így csak 1947-ben kezdhettem el. Ma is — 35 év távlatából — igen hálás szívvel gondolok Dr. Faller Jenő bany aigazgatóra, aki akkor a bánfaival kőszénbánya üzemét vezette. Dr. Faller a felszabadulás után Sopronban a Nehézipari Műszaki Egyetem docense, és nevéhez fűződik az 1957-ben Sopronban megnyílt „Központi Bányászati Múzeum" létrehozása. Később annak igazgatója lett. Nagy érdemei vannak a magyar szénbányászat fejlesztésében, különösen amit nálunk a. bánfalvar bányaüzemnél elsőként alkalmazott a bányászatban, a frontfejtést illetően, ő, aki tudott családunk nehéz anyagi helyzetéről, s édesapámat mint becsületes munkást ismerte, segített abban, hogy fiatal korom ellenére felvegyenek a bányához fizikai munkára. Nem a bányában dolgoztam, de minden héten vasárnap ún, „rohammunkában" termeltük ki azt a szénmennyiséget, amiért cserébe lisztet, ruhát stb. hoztak a bánya vezetői. Ilyen alkalmakkor minden esetben a „front7