Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

mindent olcsón kértek. A távolabbi helyeken az állatvásárokat látogatták. Ide csak a férfiak mentek. Leggyakrabban szervasmarhát, tehenet vásároltak. Hazahajtották, illetve a szekér után kötve hazavezették. Itthon, ha jobbnak bizonyult mint az eddig otthon lévő, megtartották, ha nem, akkor feljavították és eladták a következő vásáron. Kassa és Edelény vidékén jelentősen olcsóbb volt az állat. Ott megvették és Putnokon vagy Tornaiján magasabb áron továbbadtak rajta. Ló vásárlásra ritkábban került sor. A saját részre azt maga a gazda szerette nevelni a jól bevált kancától. Csak az 1920-as években volt gyakori a ló vásárlása és eladása, amikor a környékbeli vásárokon megvásárolták és átcsempészték szlovák területre. A csehszlovák határon is áthúzódó erdők megkönnyítették ezt. Terményfeleslege csak egy-két jobbmódú gazdának volt. Ezek régebben Tornaiján, majd Putnokon a terménykereskedőnél értékesítették azt. A szegényebb emberek, ha szükség hozta, cséplés után nemcsak a felesleget, hanem a kenyérnek valót is eladták. Később liszt formájában, apránként visszavásárolták. Bort nem adtak el, abból nem termett nagyobb mennyiség a filoxera járvány óta. Ami termett, meg is itták. Az állatokkal való kereskedés mellett termények megvásárlásával és továbbadásával is igyekeztek jövedelmüket növelni. Szekereikkel elmentek Bódvaszilas vidékére és ott egy-egy darab földön megvették a káposztát. Kivagdalták, megtisztították és Aggtelek, Hosszúszón keresztül a szárnyai töltésen elvitték azt a tornaijai, rozsnyói vásárra eladni. 3-4 gazda összebeszélt és együtt tették meg az utat. A vásár után Rozsnyóról sem tértek haza üres szekerekkel. A környéken almát vásároltak, azzal tértek haza. Egy-két napi pihenő után továbbvitték az almát Miskolc környékére. Az első világháború alatt, egy alkalommal Juhász Pál csak igen apró piros almát kapott Rozsnyón. Szidta is a felesége, hogy vehetett meg ilyen hitvány almákat. Miskolcra vitte. Ott meg gyorsan elkapkodták. A karácsonyfára vették meg az apró, piros almákat. Ez volt a legjobb vásár, amit az almával csinált. Igaz, drágábban adta, mint a szép nagy almákat. Volt ahol a fakitermelést természetben, tűzifában fizették ki. De a saját erdőterületükből kitermelt fából is keletkezett feleslegük. Ezt a putnoki fakereskedőnek adták el beszállítva Putnokra. A malacot, hízót az ózdi vásárral szerették vinni. Ott mindég jobb árat fizettek, mint másutt. Az asszonyok mozgásterülete sokkal korlátozottabb volt. Csak a közeli vásárhelyekre és a környékbeli falvakra terjedt ki. Távolabbra csak aratáskor kerültek, amikor a férfiak magukkal vitték feleségeiket marokszedőnek. A közeli vásárokra és falvakra gyalog mentek. Ritkán kaptak helyet a férfi 55