Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

A tapadéknevek bizonyíthatóan a XVTII-XIX. században alakultak ki és több nemzedéken keresztül örökölték. Akadt azonban olyan is, amelyik csak egy személyre vonatkozik, pl.: a vak vagy a bíró. Csúf nevek alig voltak a faluban s ha akadt is csak a katonakorig használták. Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy az felnőtt korban is megmaradt. Olyan pedig, hogy az a gyermekre is öröklődött nem fordult elő. Tapadéknevek a Babus, Babus családban: alsó, benkő, bíró (B), czakó (ez. C), drego (D), hajinku, köz (K), matar (m. M), nagy (N), sotó, szabó (sz. Sz), szoméd (Sz), új (U), vak, P, T. Kovács családnál: barassó, dubi, garai, görhő (g. G), ilyko, ilko (i. I), kacsó (K), kakó, kata, kis, konyha, nagy, nagyobb, pipu (p. P), szabó (Sz), tanki (t. T), szipák, A, E, É, J. Varga családnál: berzi (B), dombi, kacsó, péter (P). 2. Foglalkozások A község törzslakossága mezőgazdálkodásból és állattenyésztésből élt. Mivel a határ eltartó képessége régebben is csekély volt, kiegészítő foglalkozásra szorultak. Rendszeresen erdókitermelést, fafeldolgozást, időnként aratást is vállaltak. Jelentős jövedelmet biztosított számukra a fuvarozás és az állatok adása-vevése. A vásárokon a leromlott, de egészséges lovakat, szarvasmarhákat olcsó áron megvették. Odahaza feljavították és magasabb áron értékesítették. Így éltek csaknem 1950-ig. Életükben, életmódjukban ezután állt be jelentős változás. A községből mindtöbb munkabíró férfi helyezkedett el a környéken megindult nagyüzemekben s a földek megmunkálása az öregekre hárult mind kevesebb termelési eredménnyel. Az 1970-es évek végére csaknem az egész határ megműveletlenül, legelőként hevert. A jobbágyokon, földműveseken kívül csak kevés egyéb foglalkozású élt a faluban. A lakosság nagy részben önellátó volt, s így csekély mértékben szorult másokra, községen kívül élők munkájára, illetve arra, hogy

a

községben mások megtelepedjenek. Ilyeneket csak az anyakönyvi bejegyzésekből tudjuk felderíteni. Az anyakönyvekben a foglalkozásokat csak 1852-től vezették be, de akkor is nagyon szórványosan. 1910-től ismét alig néhány ilyen bejegyzést találni. így más adat hiányában csak hézagosan tudjuk figyelemmel kísérni, hogy a jobbágyokon, földműveseken kívül kik éltek a faluban. A folytonosságában hézagos adatokból is azonban képet kapunk a falu lakóhak összetételéről. A földesurak nem lakta': a faluban. Szentiványi Miklós Sajógömörben la-