Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

not, hogy belepusztult. Az Istállóban feldobta a ponyvát egy rúdra, és elkezdte húzogatni a négy szárát, mintha fejne, atnig a kiszemelt háznál el nem pusztult a tehén, A boszorkányok rontó hatalma ellen az asszonyok többféle módon Igyekeztek védekezni. A preventív eljárások jelentős részét a vemhes teheneknél alkalmazták, mert ezek voltak legjobban kitéve a rontásnak. A vemhes tehén bal szarvának a csúcsát a hozzáértő pásztorok /pl. a vitányi Matica/ kifúrták, és szentelt vizet vagy különös fából, pl. hangafából készült szentelt dugót, un. ramácská

t /Kv./ szarvtöredéket, szentelt tömjént tettek bele. Az elles előtti napokban rongydarabba csavart szentelt fokhagymagerezdet is kötöttek a tehén szarvának a tövébe. A vemhes tehén megóvására az állat vagy az ólküszöb alá szentelt füvet, csontot, fél lópatkót, a tehén farkából kihúzott szőrszálat, keresztben egymásra rakott két rossz seprűt ástak el. Altalános szokás, hogy a rontás ellen szentelt vizzel hintik meg és tisztesfüvei füstölik elles előtt a tehenet. Az elles napján semmit nem adtak ki a háztól, hogy megmaradjon a haszon. Arra is vigyáztak, hogy a boszorkány aznap még egy forgácsot se vihessen el az udvarról, mert ilyenkor rendszerint megjelent a háznál és kölcsönkért valamit. Az elles után ismét megszentelték, tisztesfüvei parázs fölött megfüstölték, és szentelt füvek főzetével megitatták a tehenet, hogy ne fogjon rajta a rontás. A boszorkányok elleni védekezésben jelentős szerepe volt a Luca-napnak. Szentelt füvet, fokhagymát parázs fölött füstöltek az ólban, a szentelt vizet pedig kereszt alakban szétlocsolták. Az istálló ajtajára keresztet meszeltek /ki. kép/ és befokhagymázták. A szentelt víztől, kereszttől és a fokhagymától egész évben nem tudnak bejutni az istállóba a boszorkányok, de még távolról sem tudják elvenni a tejet. Katolikus családoknál még ma is szokás, hogy Vízkereszt napján a szentelt vizzel körülhintik az istállót. Aki elmulasztotta megtenni a fenti megelőző intézkedéseket, vagy a boszorkánynak valamilyen módon mégis sikerült megrontania a tehenet, akkor az nem tejet, hanem vért adott, vagy egyáltalán nem lehetett megfejni. "Abbul lehetett meglátni, hogy megrontották, hogy a marha elvesztette a tejét, elvesztette az étvágyát és nem adott többet. Éppen adott egy keveset, de nem vót semmi haszna, mer a tej büdössé, nyúlóssá vált, nem lehetett használni." /Szabó István 67 é. Fka/. 95