Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
halhat meg, amig valakire át nem ruházta különös képességét. A boszorkányok létezésébe vetett hit az idős emberek körében máig él. Az 1970-es évek elején az egyik hegyközi faluban bírósági becsületsértési ügy lett abból, hogy az egyik férfi a szomszédasszonyét meggyőződése alapján boszorkánynak nevezte. Nyiriben a boszorkány jellemzésére a következőket mondták: "Gyanús dógokot csinált. Ment a tehén után, nézte, kérdezgette, hogy van, figyelgette. Meg elmén a kapuba, oszt ott csibrél, szödöget valamit. Messze lakik, oszt eljön a kapumba, osztán ott szedi a csenált meg a dudvát." /Sinkó Andrásné 60 éves/. Az általános hiedelem szerint a boszorkánynak azért van sok teje, mert a szónahordó ponyva kötőszalagjéból, a kútágasból, a kapufélfából és a telefonoszlopból is tud fejni. A saját tehenét mindig éjszaka feji, de előtte megrázza az istállóbeli seprűt. A vajat is napfelkelte előtt köpüli, azért van neki olyan sok. A boszorkány a bőséges tejhaszon érdekében különböző eljárásokat végzett. Reggelente kiment az istálló végébe, felemelte a szoknyáját, meztelen fenekét a nap felé forditotta és tenyerével a meztelen fenekét csapkodta. Ha ilyenkor rászóltak, elrontották a tudományát. Karácsony előestéjén a boszorkány gyúrósur c oal letakart zsojtárral járkált a kertben. Általános hiedelem, hogy a boszorkány kora tavasszal korén reggel napfelkeltéig harmatot szed a mezőn. Lepedőt húz végig a mezőn, majd a nedves lepedőt a tehene hátára teriti, s ezért van sok teje. A falubeliek azonban soha nem kértek vagy vásároltak tejet a boszorkánynak tartott asszonytól, mert ha ilyen tejbe vagy vajba késsel belenyúltak vagy kenyeret aprítottak, a tej mind ganajjá változott. A fentieken kivül a boszorkányoknak elsősorban azért van sok tejük, mert elveszik másoktól. Az általános vélemény szerint a boszorkány béka, macska, kutya, szekérkerék alakjában, vagy saját emberi valóságában ment az istállóba, úgy vette el a tejet. Az egyik idős adatközlő egyszer vasvillával meg is szúrt egy békát az ól mellett, és másnap a boszorkánynak tartott asszony sántított. Ha a gazdasszony fejés előtt tisztán találta a tőgyet, mindjárt a boszorkányra gyanitott. A boszorkány otthonról is úgy meg tudta rontani haragosának a tehe9k
