Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

árú számára, akkor az elől összekötött sarkakhoz egy kisebb kézikosarat kötöttek, amit menetközben kézzel is tartottak. Egy faluból 3-4 asszony is összeállt, és gyalog mentek a 20-30 kilométerre levő városba még azután is, hogy 1924-ben megindult a hegyközi kisvasút. így még a drága vonatjegyet is megspórolták. A városhoz 20 km-re fekvő községekből hajnali három órakor indultak el, és 6-7 órára már bent is voltak a piacon. Pusztafaluból azonban még a piaci nap előtti délután el kellett indulni. Mikóhézán ismerősöknél megháltak

, s onnan mentek másnap korén reggel a városba. A gyalog közlekedők a hidakon pihenő

t tartottak, mert itt a batyut a hid korlátjára tehették. A piacon helypénz

t fizettek, majd az árút a földre rakták ki. A tejet, tejfölt literes és félliteres bádog

gal /bádogedény/ mérték. A vajat fél meszelyes /negyed liter, kb, 10-12 dkg./ adagokban téglalap alakúra formázták. Voltak olyanok is, elsősorban a Sátoraljaújhelyhez közeli falvakban, akik nem a piacra, hanem kész hely

re, házhoz vitték a tejet, tejtermékeket hetenként háromszor. Az árúért kapott pénz egy részét még a városban elköltötték. Sót, cukrot, petróleumot, a lányos anyák ruhafélét, kendőt vásároltak. Hazafelé mér rendszerint a fuvarosok szekerein mentek a piacozó asszonyok. A hetinapok

on /kedden és pénteken/ nagyon sok he§yközi gazda vitt ölfát a városba, és visszafelé legtöbbször egy-egy féldeci pálinkáért hazavitték az asszonyokat. A tejtermékekkel való piacozás az 1950-es, 60-as években a Sátoraljaújhely közelében fekvő községekre szűkült, de ott is elsősorban a mezőgazdasági munkával foglalkozóknál számit pénzkereseti forrásnak. A várostól távolabbi falvakban a termelőszövetkezetek tejbegyüjtő tevékenysége jelent jövedelemkiegészitést a családoknak. A tejnek a táplálkozásban betöltött fontos szerepét jelzi az is, hogy sok babonás szokás, hiedelem fűződik hozzá, amelyekkel a tejhasznot igyekeztek megőrizni és fokozni. A tejjel kapcsolatos a boszorkány

ok /boszorka/ tevékenysége is. Olyan idős asszonyokat tartottak boszorkánynak, akiknek mindig sok teje volt, és akik különös tudományuknál fogva mások tehenének is elvették a tejét, megrontották

. Férfiaknak is volt ilyen tudományuk, őket boszorn

ak vagy boszorosnak /Fh./ nevezték. A boszorkányság öröklődik, s a boszorkány addig nem 93