Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
kaoka H./, tézslakarika vagy sikkantyú karika /Pf./. Az ajafejbe illesztik a jármot és a vonószöggel rögzitik. /3k.kép/ Az ajafej készülhet fából ós vasból. A fa ajafej vagy a rúddal egy fából faragott, vagy két vaspánttal, illetve vasszeggel van a rúdhoz erősitve. A vas ajafejet mindig vasszeggel rögzitik a rúdhoz. A Hegyközben az ekét minden korban inkább ökörrel, mint 1 qű lóval vontatták, még a tehenet is erősebbnek tartják a lónál. A tinót csak akkor fogják ekébe, ha a szekeret már megszokta. Amikor kiértek a szántóföldre és meghúzták az első barázdát, annak a földjével bedörzsölték az ökör nyakát, mert 139 akkor egész évben nem töri fel a járom. Filkeházán az első tavaszi szántáskor tojással kenték meg a marhát, hogy olyan gömbölyűek és kövérek legyenek, Sik földön rendszerint csak az első barázdán vezetik körbe a tehenet, mert ha már megszokta a munkát, tovább maga is elmegy. Az erősen lejtős helyeken azonban az asszonyok vagy a gyerekek vezetik a jószágot. /35.kép/ A szántás a Hegyközben kizárólag férfimunka, a nők csak szükség esetén, elsősorban a Hutákban fogják meg az eke szarvát. Szántáskor drótból készült szájkosar ak vagy drótkosar at /Ny./ kötnek madzaggal a marha fejére, hogy ne nyúlkáljon a fü után. Az ökröket, teheneket rendszerint patkolták, mert a i4o rossz, köves utakon hamar lekopik a körme. A rendszeresen fuvarozók már előre megvasaltatták a marhát a kováccsal. Ha a gazda észrevette, hogy a jószág nehezen megy, megpatkoltatták. Nyáron a kovács sima vagy nyári patkó t ütött fel a külső körömrészre. Csúszós, jeges úton téli patkó t használtak a külső patán, a belső patarészre pedig nyári patkót ütöttek, ha nagyon puha volt a pata. A két világháború között már gyárilag öntött patkókat is használtak, de a kovácsok által készitett patkón "finomabban tud taposni a jószág. *' "Az ökröt először elől vasaltuk meg, épp úgy, mint a lovat. Egyszerre többen is hoztak vasalni, ezért mindég segitett valaki a gazdának. A segitőtárs megfogta a szarvát, a gazda meg tartotta a lábát. Bakra csak akkor tettük a lábát, ha finomabban akartuk lereszelni a szögeket. Amelyik ökör nem akart állni, azzal gorombán bántunk el. Fogtunk egy kötelet, és a térgyénól felül elszoritottuk az eret. Elzsibbadt a láb, hát akkor magától is emelte fájdalmában. Egy ember oldalrul tá87 /