Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
még azokra az ökrökre is kötelet raktak, amelyeket lánccal szoktak vezetni, mert a kötél sokkal olcsóbb, mint a lánc. Ha akadt a háznál valamilyen hitványabb kötél, akkor azzal vezették a jószágot a vásárra. A sikeres vásár után áldomást ittak. Az áldomást először az eladó fizeti, mert ő kapott pénzt, de végül a vevő is fizet, mert úgy tartják, hogy "azt mondta Szent Tamás, közös az áldomás." 3. Igázás Az ökrök és a tehenek igázáséban nincsenek különösebb eltérések. A tehén jármozása csökkenti a tejhozamot, "a száraz fa elviszi a tejet" - mondják. A saját nevelésű vagy vásárolt tinókat 2-3 éves korukban törték, te. A járomhoz szoktatás ideje attól függött, hogy mikor volt szükség az áj igavonóra. Mig az ökröket ősszel eladták., a fiatal tinókat az őszi vagy a téli hónapokban törték, be trágyahordás idején. Két tinót egyszerre törtek be úgy, hogy eléjük két ökröt vagy tehenet fogtak, s mindkét pár jószágot vezette valaki, .^gy tinót jó járiros tehén vagy ökcr mellett szoktattak a járomhoz. A szarvasmarha a terhet járommal /jarmo - F., Nh. , H. , Fh. , M./ húzza. A hegyközi jármok, megegyeznek az országosan elterjedt formákkal. Az egyesjárom használata nagyon ritka, csak a legszegényebb rétegeknél fordul elő alkalma munkáknál. Járomkészitéssel a Hegyköz északi falvaiban /Pf., F., Fk., Fka./ foglalkoztak a faragáshoz értő parasztemberek, Vágáshutából azonban Eercegkútra is elmeintek a szépen diszitett járomért. A járom felső része a járomfej /visni bok - Kb., Nh.; jarmova chlava - H., Fh., Vh., Kh., M./. Erie a célra legalkalmasabb a juhar-, jávor- vagy nyírfa, mert SZÍVÓS és szálkéssága miatt nehezen törik el. A járom többi része: aJ.de szka vagy aljdeszka /spodna deska - F. , M., Nh.; spodsk - H.; spodok - Fh.; spodna - Vh.; podhardina - Ar./, két béldeszka /jarmova deska - Kh.; bel deska - F.; Hollóházán a bal oldali c hleva deska , a jobb oldali prava deska/. Ezeket a hegyközi parasztemberek rendszerint maguk faragták kd fűzfából, akáofából, ritkábban tölgy- vagy bükkfából. A Járomkészitők fürésszel vágták le a megfelelő hosszúságú fát, baltával elhasgatták és kisebb méretű faragó val vagy szekercév el kifaragták. Egyenös kétnyelü késsel "puoolták le", a nyakrészt, az un. toló t vagy tolás t pedig görbe kés sel alakították ki. A toló fölötti részt oifrázták . Pusztafaluban 83
