Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
vésett rózsákkal, rozmaringgal díszítették. A hegyköziek úgy rendeljék a járomfejet, hogy két vagy három járomfejhez való fát vittek,/s ezért kaptak egy kész járomfejet. Pénzért is készítették: az első világháború előtt 2 koronáért, a két világháború között k-5 pengőért, az 1950-es évekten pedig 30-60 ferintért adnak egy járomfejet. A járomfejek különböző méretűek, elsősorban az úthoz és az állatokhoz igazították. A járomfej hossza rendszerint 140-150 om,az aldeszka és a járcmfej közötti távolság 50 om körül van. A gazda a régi járom mérete alapján rendelte az újat. Ha nem volt pontos méretű a jáx'cm, a kitaposott mezei utakon rángatták egymást az ökrök. Egy járom 10 évig is birja a használatot. Leggyakrabban a vonószög nél kopik el és törik ketté a járomfej. A jéxomkészitő mesterek a Bodrogközbe, a Hegyaljára, de még az Alföldre is vittek jéromfejet vagy kész jármot, amikor tűzifát vagy építkezéshez való fát vittek eladni. Egy kész jármot 100-120 forintért adtak, de terményre vagy dohányra is cserélték. A jármot két oldalt lezáró Járomszöget /zatioka - Kh., Nh., Vh., H., F.; zaniska - Fh.; zavesi - M./ még az 1950-es, 60-es években is maguk a gazdák faragtál« erős, hajlékony fából. Erre a célra a kökény-, galagonya-, vörösgyürü-, birsalma-, illetve tölgyfa a legalkalmasabb. A bot egyik végén bunkót, fejecské t hagytak, hogy a járomszög le ne osússzon. Hogy tartósabb legyen, parázs fölött megsütötték , megpergelték , sőt még mészbe is rakták. Az ökörjármokra! már az első világháború körüli években megjelent a vas járemszög. Ezt kováosok készítették, a tetején karika van, ahová beköthetik a kötél vagy a lánc végét. A jármot a vonószög , tolószög vagy derékszög /Ny./,illetve ovoren /F., Nh., Kh., H., Fh., Vh., M./ segítségével rögzítik a szekérrúdh oz, rúdh oz /druk - F., H., Nh., Fh., Sz./. A XIX. század végén még használták a galagonyáiéból vagy fiatal tölgyfából faragott vonószöget, de ezt korábban kezdték vasból készíteni, mint a járomszöget. A gazdák egy része azonban jobban szerette a fa vonószöget, mert a vasszög "erősen kotorta a járomfejnek a lyukját," könnyen kettétört. Használaton kivül a jármot leggyakrabban az istálló falén az eresz alatt két horogra akasztva tartották, vagy a csűrben, fészerben, esetleg a padláson helyezték el. A tinók betörése, szekérhez szoktatása a férfiak dolga volt, "az asszonyok ezzel nem birtak." A jéromfejen a tolót 8k
