Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
nem szakadt. Régen a sebet nem kenték, be semmivel, csak beleköptek. Pusztafaluban langyos vízzel, Hosszúlázon sós vízzel mosták le a sebet, ez elállítja a vérzést. A vándor herélönek rendszerint pénzben fizettek, a falubelinek pedig italt vagy szalonnát adtak. Egy faluban egyszerre több bikát is kivágtak, s a heréket összegyűjtve elfogyasztották. A heréről lehúzták a bőrt, megabárolták , apróra vágták és tojással, hagymával megsütötték. A kiherélt borjút néhány napig jobban takarmanyozték, és csak. két hét múlva engedik ki a legelőre. A herélt bikaborjút tinó nak nevezik, ha járomba fogják., ökc'r /vol - Nh. , H., Fh., Vh., M., Sz./. A kiherélt állatok megtartják korábbi ne vüké t. 2. Eladás, vásározás A borjúkat vagy felnevelték, vagy ha nem volt mivel takarmány ózni , még kiskorában eladták. A két világháború között hetenként jártak a mészárosok, a osengőzők , illetve borny uvaser 3 ók . Sátoraljaújhelyből, Hidasnémetiből, régebben még Kassáról is jöttek nagy csengős szekerekkel. Eekiéltottak az udvarra: "Van bornyú eladó?" A 8-10 hetes borjúkat vásárolták, és összekötve tizet is felraktak egy szekérre. Tinót csak a módosabbak hizlaltak eladásra, de ez is az 1950-es évek óta jelentősebb, mert az Állatforgalmi Vállalat kedvezményeket ad a gazdáknak. A borjú elválasztása után a vállalat megbízottja megnézte, hogy megfelelő-e, Megkötötték. a szerződést, amiben meghatározták, hogy hány év alatt milyen súlyúra kell meghizlalni az állatot. A gazda hatósági áron kapctt egy-két mázsa árpa- vagy kukoricadarát és előleget. Jelenleg a termelőszövetkezeteken keresztül értékesítik a háztájiban hizlalt marhákat. Akik nem adták el a tinókat, saját gazdaságukban igavonóként hasznosították. Nagyon elterjedt értékesítési forma volt a Hegyközben, hogy az őszi munkák befejezése után feljavították a nagy ökrök et vagy nehézökrök et és eladták, a szerencsi cukorgyárnak, hogy télen ne kelljen takarmányózni. •" "Abbul csinált pénzt a hegyközi ember, amibtil tudott. Fiatalt nevelt, és amikor mér annyira cseperedett, hogy jövőre be tudta fcgni, akkor eladta az igavonó ökröt." /P., Bacsó Mihály 78 é./ "Vót ulyan gazda is, akinek nem is kellett sok marha, mégis volt neki négy ökre, meg két növendék, mán hogy eladja. Mer a szerencsi cukorgyár mindég vitte a marhát az 79
