Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

én emlékezetembe. Októberbe, novemberbe vitték el, mikor a cukorszelet már kész volt. A növendéket meg beállították, úgy, hogy tavaszra már fogni lehetett." /M., Henoel Pál 78 éves/. A szerenosi cukorgyárnak Hutka András volt a megbízottja Pálházán. Minden faluban ismerte az ökörtartó gazdákat, akiket a cukorgyár emberei is megkerestek. A 3-5 éves ökröket megvásárolták és a pirostarkát keresték. A minőséget és a fajtatisztaságot nézték. Amelyik ckcrrek. fekete volt az orra, azt nem tartották fajtisztának. Őszre a gazda meghizlalta a jószágot, Hutka András szemre vette meg, és egy hajosár lábon hajtotta le Szerencsre. Ott a cukorgyártás melléktermékével, a répaszelettel vagy melasszal hizlalták tovább, majd külföldön értékesítették. Egy pusztafalusi gazda 1200 pengőt kapott két. ökcrért a cukorgyártól. A pénz feléért két tinót vásárolt, a többiért földet vett, illetve az adóba fizette. A teheneket, ökröket vásáron is értékesítették, vagy ritkábban háztól adták el. A Hegyközből Sátoraljaújhelybe, Göncre, Sárospatakra, az első világháború előtt pedig még Kassára, Ungvárra, Királyhelmecre, Nagymihályba, Gálszécsre is elmentek. 30-UO éve Félházán is rendszeresen tartanak álJ

atvásárt. A kisborjúkat deszkás szekérben vitték, /31.kép/ a teheneket, tinókat és ökröket lábon hajtottak. Vásárolni távolabbi helyekre is elmentek, mint eladni. A gazda és a felesége rendszerint együtt meint a vásárra, különösen, ha tehenet akartak venni. Amikor eladni vitték a tehenet, a gazda kötéllel vezette, /32.kép/ az asszony pedig hátulról, hajtotta. Mikóházáról még a vásár előtti nap elindultak Sárospatakra. Éjszaka Végardón aludtak egy ismerősnél, igy korán reggel már a vásáron voltak. A sikeres eladás érdekében különböző babonás eljárásokat végeztek indulás előtt. Általános volt, hogy mielőtt az udvarból kihajtották a marhát, a háziasszony egy marék forgácsot, szemetet, földet vagy búzát dobott utána, hogy jobban elkeljen, és "úgy hányják, a vevők, a pénzt, mint a forgácsot." Ritkábban az is előfordult, hogy még az istállóban szentelt vízzel meglocsolták a marhát. Ha induláskor az udvarra ganajolt a tehén, azt tartották, hogy nem fog elkelni. Szerencsétlen előjelnek számított, ha vásárra menet olyan emberrel találkoztak, aki semmit nem vitt magával. Amikor borjút hajtottak a vásárra, a szarvai közül kinyírtak egy kis szőrt, hogy az anyja ne sajnálja. Jobban el tudják adni a te80