Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
I. Az abauj-zempléni Hegyköz gazdaságtörténete A Hegyköz a történelmi Abauj és Zemplén megyékben, a Zempléni-hegység keleti oldalán, Sátoraljaújhelytől északra, a Bózsva-patak vízgyűjtő medencéjében terül el. A táj elnevezése a XIX. század elején tűnt fel a református egyházi vizitációs jegyzökönyvekben. A Hegy köz fogalmat tágabb értelemben használom, és ide számítom a Hollóházától Széphalomig terjedő 21 községet: H ollóháza /H./, Füzérkomlós /Fk./, Füzér /F./ t Pusztafalu /Pf./, Nyiri /Ny./, Fllkeháza /Fh./, Füzérkajata / Fka./, Klsbózsva /Kb./, Nagybózsva /Nb./, Pálháza/ P.A Kishuta/ Kh./, N agyhuta /Nh./, Vágáshuta/Vh./, Kovácsvágás /Kv./, Füzérradvány /Fr./, Vilyvitán y /V./, Mikóháza/ M.A Fe1s6regmec /Fre./, Alsóregmeo /Ar./, Rudabányáoska /R./, Széphalom /Sz./. /Lásd: 1. sz. melléklet/ A hegyközi falvak nagy részét már a XIII. századtól név szerint emiitik. A lakosság megélhetésének alapja e korszakban elsősorban az erdő, a vadászat. A pataki erdőispánsághoz tartozó uradalom központja Füzérradvány. l686-dg sürün "változtak a Hegyköz földesurai, de ekkor I. Lipót báró Károlyi Lászlónak adományozta g a füzér! várat és uradalme.t. Ettől kezdve a Károlyi család volt a terület legnagyobb birtokosa 19^5-lg. A Hegyköz gazdasági életére vonatkozó összeírások a XVI-XVII. századból ismeretesek. A füzéri birtok 1626. december U-i kimutatása népes és viszonylag jómódban élő falvakról ad számot. Közli a jobbágyok és zsellérek Q számát, valamint jelzi az állattartás fontosságát. Az összeírásból látszó jólét elsősorban az állattartás következménye. A Hegyköz népe a korabeli földmüvelés és állattenyésztés szintjét csak a XX. század közepére közelitette meg. Egy 1654-ből származó urbárium adatai szerint a lakosság állatállománya még alig változott az 1626. évihez képest. Szembetűnő, hogy az állatállományon belül jelentősen csökkent a háborús rablásnak jobban kitett lovak száma. Ugyanakkor a földmüvelésben jobban hasznosítható ökörállomány helyenként megszaporodott. A XVII. század végén és a XVIII. század elején azonban - a háborúk következtében - nagy móreteket öltött a lakosság elszegényedése, pusztulása, illetve dél felé vándorlása. Több falu évekig pusztán maradt. Az elszegényedést jól érzékelteti az az összehasonlítás, amelyet Balassa I. 12 végzett Füzér 1689. és 1626. évi adataival. 7
