Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
gazda szégyene, megszólták érte. "Az Igavonót ahányszor fogtuk be, annyiszor megkeféltük. Ha simább, hát szebb Is." /Pf./ Először vakará val /oesadlo - Kh. , Nh. , Vh./ fényesre tisztították. A levakart szőrt a trágyába dobták, vagy ahol kisgyerekek voltak, félretették, és forró vízzel szőrlabdát sulykál122 tak belőle. A vakarót és kefét üzletben vagy vásáron vették, de régebben a férfiak Is készítettek kefét lószőrből. A tisztító szerszámokat a mestergerendán, az 6 lablakb an, vakablak ban /Fka./ vagy egy póc on /Ny,/ tartották. Nyári, munkák közben vagy vasárnap gyakran lehajtották a marhát a patakba, és egy fához kötve lemosták, majd a vakaróval tisztára pucolták. A két világháború között még az Istállók voltak az Idős férfiak, társas összejöveteleinek a helyei, "összejöttek az emberek az ólba etetés közbe, meg délbe, ha vót Idő. Rápipáltunk, üldögéltünk a kisválón meg a kdeszeken, oszt beszélgettünk egy kevés ideig." /Fka., László Ferenc 79 é./ Ilyen ÖszszeJövetelek alkalmával megnézték egymás ökreit, hogy kié szebb. Dicsérték a marhákat, megbeszélték, hogy megy az ökrök ára. A legények sok helyen az ólban aludtak, mert igy este sokáig elbitankolhattak a fonóban, a szülők nem tudták, hogy mikor jönnek haza. Gyakran az idős emberek is az istállóban haltak. Hálóhelyet a szénatartóban vagy a válóban készítettek maguknak, de sajátos, a padlásról lelógó hálóhelyek is voltak. Hivták priocs nek /Pf., H., F., Fka., Fr., Ny., M./, fü&gőáfiynak /F., P., Fh./, padi áságy nak /Ny./ vagy dikónak /Fka./ is. Pendszerint négy rúddal vagy lécoel rögzítették a padlásgerendákhoz, de pl. Füzérkajatán kötélen lógott. A mélysége olyan volt, hogy egy felnőtt férfi kényelmesen felülhessen benne. A négy tartóléobe két rudat dugtak, és ezekhez szegezték a kb. egy méter hosszú deszkákat, majd szalmazsákot és pokrócot raktak bele. Néhány helyen deszkából keretet is készítettek a padláságynak.. Rendszerint a bejárat melletti sarokban vagy a kisborjúk vagy a szénatartó fölött volt a helye. Az istállóban régebben mécses sel, l ámpás sal, újabban pedig petróleumlámpával világítottak. Az 1960-as években, több osaládnál az ólba is bevezették a villanyt. A mécsest magtik készítették bádogból, olajat, petróleumot öntöttek bele, és 6k
