Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

egy rongydarab volt a kanóc. A lámpásokat főleg a hutások készítették. A vázát fából állították össze. Az alja négyzet alakú deszkalap volt, aminek a négy sarkára egy-egy nútos kiképzésű léoet állítottak, s ezekbe felülről üveget csúsztattak. A tetejére középen lyukas deszkalapot és drót fogót tettek. Az egyik oldalon ajtó volt, ahol gyertyát vagy kis roéoses

két /M./ tehettek be világitótestnek. 3 A két világháború között már sok helyen használták a petróleumlámpát. A világítóeszközöket a falhoz rögzitett polcra vagy az ablakba tették, illetve az ólajtóba ütött szegre akasztották. Az 1950-es évekig a férfiak téli munkája elsősorban az éllatok ellátása és gondozása volt, nyáron viszont az erősen háttérbe szorult, és a főeúly a földmüvelésre tolódott át. A téli takarmányozás, az állatok tisztántartása rendszerint a család legidősebb férfi tagjainak a feladata volt, de a férfiak takarították az istállót, és hordták ki a trágyát is. A nők dolga fejés és a tejfeldolgozás volt, esetleg a takarmány előkészítésében és az itatásban segédkeztek. £ hagyományos munkamegosztás alól kivételt képeznek a Huták, ahol a férfiak rendszeres távolléte miatt minden ház körüli munka az asszonyokra hárult. Az 1950-es évek közepétől a foglalkozási viszonyok átalakulásával megszűnt az állattenyésztés hagyományos munkamegosztása, és esetenként az asszonyok feladata a korábban kizárólag férfimunka elvégzése is. k, Allatgyógyitás A hegyközi paraszti gazdaságokban a szarvasmarha komoly értéket jelentett, ezért minden családnak létérdeke volt az állatok védelme, gyógyítása. Az loifO-es évekig a közelben csak Sátoraljaújhelyen és Göncön volt állatorvos, de ritkán fordultak hozzájuk. Minden faluban akadt néhány idősebb, tapasztalt parasztember, aki komolyabb baj esetén is hozzá mert nyúlni az állathoz. A nőknek viszonylag jelentéktelen szerepük volt a szarvasmarha betegségek gyógyításában, legfeljebb a férfiak mellett segédkeztek. A rontás és a szemmelverés elhárítása 125 azonban kizárólag a nők feladata volt. A Hegyközben a pásztoroknak kisebb szerepük volt az állatgyógyitásban. Füzérkajátén viszont hires állatorvoslók voltak, a régi pásztorfamilia, a Szabó család férfijai. Komolyabb szakembereknek számítottak 65