Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
Amelyik portán nem volt csűr, ott a pelyvát és töreket is a szalmakazalban kialakított üregben helyezték el. A cséplés előtt a kazal helyén 3-4 pár karót vernek a földbe úgy, hogy felül egymáshoz támasztják és rögzítik, oldalt pedig vékonyabb rudakkal fogják össze. A kazalrakés közben hátul is befedik, csak elől marad bejárata. /28.kép/ A kazalból kökényes mogyorófából faragott szalmahúzó horog gal. szalmahúzó val /P., M./, húzó val /Fka./, huzigáló val /Pf./, illetve szalmahúzgáló val /Pf./ vagy kis gágó val /F./ szedik ki a szalmát és ponyvába kötve, ritkábban villára szúrva viszik be az ólba. Elterjedt a fanyelű vashorog is. Vigyázni kell, hogy a szalmahúzás egyenletesen történjen, mert ha alul nagyon kihúzzák, könnyen ledül a kazal. A magas kazlak tetejét nem érték el horoggal, ezért a szénakazalhoz hasonlóan kaszapengével levágták. /29.kép/ Az igy nyert nagyobb mennyiségű szalmát a csűrben tárolták és ezzel ágyaitak /Fh., M./, amig tartott. A szalma nagyon kevés helyen maradt meg cséplésig, hiszen szecskának összevágva takarmányozásra is felhasználták. Ezért még ősszel minden faluban gyűjtöttek erdei falevelet vagy ta121 Vasszal és nyár elején hordták haza. A falevéllel való almozás még a 10-20 holdas, módosabbnak számító gazdaságokban is elterjedt volt, a Hutákban pedig a csekély gabonatermesztés miatt kizárólag falevéllel aljaztak. A tőgyf alevel et jobbnak tartják, mert nagyobb, mint a bükkfalevél, szaporább és nem törik. Ha télre gyűjtöttek falevelet, szekérrel ment ki az egész család, és gereblyéket, ponyvákat, zsákokat, nagy kosarakat vittek magukkal. Először kis csomókba, kopkákb a gereblyéUk össze a levelet, majd ponyvával, vagy kosárral a szekérbe rakják. A deszkás szeker et az oldaldeszkák pereméig megrakják levéllel, jól letapossák, száraz gallyakkal körülrakják, hogy még több férjen. Végül a zsákokat és ponyvákat tömik meg falevéllel, és a szekér tetejére rakják. Amikor lajtrás vagy bérfás szekérrel hordanak, gallyakkal fonják be az oldalát. Kovácsvágáson még vesszőből font kas t is raktak a lajtrába. A szegény, igásállattal nem rendelkező családoknál az asszonyok, de néha. a férfiak is ponyvában, zsákban hordták haza a falevelet ősszel és tavasszal. /30.kép/ A behordott falevelét a csűr egyik fiókjában vagy a padláson tárolták felhasználásig. Reggeli etetés közben minden nap megpucolták a marhát. Nyáron különös gonddal tisztították, mert a piszkos jószág a 63
