Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

jószág körül. Naponta többször is leszedték a ganaj

t, trágyát /knoj - Vh., Sz./, és tiszta szalmát raktak az állatok alá. "Ahányszor bementünk az ólba, annyiszor kiszödtük a ganajt, ha volt alattuk, de azér csak reggel hányódott ki." /Pf./ A leszedett ganajt a tehén fara végib

e csomóba rakták, és télen minden nap kihányták a reggeli etetés alatt, nyárcn azonban a mozei munkáktól függőón néha napokig is az istállóban maradt. A trágyát vasvillával szedték le, amit általánosan villának, vagy vidlénak /F., Fh., Kh., Nh., Vh./ neveznek. Ha közel volt a ganajdomb vagy trágyadomb

, osak a villával hordták ki. A legelterjedtebb trágyahordó eszköz a saraglya vagy saroglya

, **~ illetve soroglya. /saragle - Kh./, amivel két férfi vagy a gazda és a felesége vitte ki a trágyát a ganajr

a /M,, Fh./. A saroglyának. két formája ismeretes: két rúdra keresztben deszkákat szegeznek, vagy a két rudat k-5 helyen kifúrják és vékony rudakat beledugva fogták össze. Ez utóbbit esetenként vesszővel is befonták. A kerekes fúrik

, trágyahordó furik /V,/ vagy talloska /Ny., Kh./ osak az utóbbi 20-30 év alatt terjedt el azokban a gazdaságokban, ahol a gazdának nincs segítsége, vagy a férfiak az iparban dolgoznak. /2ó.kép/ Nagy előnye, hogy ezen egy ember is kitolhatja a trágyát. A ganajdomb helye az udvar hátsó részén, az istáJJó mögött vagy mellette, az ajtó közelében van. A kisebb gazdaságokban csak csomóra rakják a trágyát. A legtöbb helyen azonban egy változó alapterületű, kb. másfél méter mély gödröt ásnak, amit esetenként UO-50 cm magas sövény- vagy deszkakerítés,/27.kép/ a legmódosabbaknál betonfal is körülvesz három oldalról. A trágya kihordása után besöpörték az ólat az erre a óéira használt kopott nyirfaseprüvel, amit drapaoska seprő

nek /F., M,/ vagy osutakseprőn

ek /Fh./ is neveznek. A villát és a seprűt napközben az ajtó mögötti sarokban tartották., vigyázva, hogy a jószág bele ne léphessen a villába. Régen az istállót évközben nem meszelték, osak az oldalát tapasztották meg, ha az állatok lebontották. Ujabban tavasszal igyekeznek az istállót kitakarítani és belülről meszelni. Ajjazó

nak /F., Kh./ búzaszalmát és erdei falevelet használtak. A szalmát rendszerint a csűr mellett vagy mögött téglalap alaprajzú kazalb

a /stooh - F., H., Fh., M., Sz./ rakták. 62