Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
A hegyközi szarvasmarha állomány a XIX. század végén, illetve az 1930-as és az 1950-es években volt a legmagasabb. A századfordulón egy parasztgazdaságban átlagosan 2,5-2,6 szarvasmarhát tartottak. E vonatkozásban azonban az egyes falvak között lényeges különbségek voltak. 1895-ben az átlagtól jóval kevesebb szarvasmarha jutott egy gazdaságra Hollóházán /1,29/j Filkeházán /l,38/, Pálházán /l,48/, a Hegyköz déli községeiben viszont nagyobb mértékű volt a szarvasmarhatartás: Alsóregmec /3,5^/j Felsőregmec /3,50/, Mátyásháza /3»92/ és Vily /5>58/. A termelőszövetkezetek megalakulása és a foglalkozási struktúra átalakulása következtében az 1960-as évek végére az 1951. évi állomány 52 %-ára csökken a szarvasmarhák száma. A századfordulón a xc igavonó állat a szarvasmarha. A statisztika szerint 852 ökröt és 216 tehenet igáztak, a 772 ló mellett. Az igás tehenek számát azonban fenntartással kell kezelnünk, mert a recens gyűjtések tanúsága szerint ekkor és később is a legszegényebbek igásállata a tehán volt. A legtöbb ökröt - a hegyközi állomány 63,3 %-á.t - Füzéren /ll,5 %/, Nyíriben /5,6 %/, Pálházán /h,k %/, Pusztafaluban /9,8 %/, Alsóregmecen /6,1$/, Felsőregmecen /k,6 %/, Rudabányácskán /8 %/, Vilyben /7,5 %/ ós Vitányban /5,8 %/ - tartották. A lovak száma jelentősebb Kovácsvágáson /21,9 %/, Pálházán /l0,6 %/, Hosszúlázon /6%/, Rudabányácskán /7,2 %/ és Vitányban /6,2 %/. 1935-ben 10^4-re növekedett az igázott lovak száma és mintegy felére csökkent az ökörállomány, amely viszont nagyobb arányban koncentrálódott néhány faluban: Füzér /27 %/, Nyiri /20 %/, Pusztafalu /12,9 %/, Mikóháza /8,8 %/, Vily /7 $/. Erre az időszakra még jobban megnőtt a tehenek igavonó szerepe. A vonóállatok száma és az, hogy ökröt vagy tehenet igáztak-e, egy gazdaságon belül elsősorban, a szántóföld mennyiségétől függött. Azt tartották, hogy 10-15 kat. hold földterület megműveléséhez még elég két igavonó állat, azon felül már négyre van szükség. A két világháború között azonban már kevés olyan gazda volt a Hegyközben, aki négy igavonóval rendelkezett. Pusztafaluban egy 20 holdas jógazda k ökröt, illetve 2 ökröt vagy két lovat igázott, s emellett volt 2-3 fejőstehene és néhány növen d éke . A 6-8 holdon felüli gazdaságokban az ökör vagy ló az igavonó állat, de mindig tartanak mellette 2 fejőstehenet és a szaporulatot. A 3-6 holdas gazdák rendszerint tehenet fogtak be, ezt fejték is és a szaporulatból pén17
