Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

zeltek. "Az ember azér tartotta a tehenet többnyire, hogy dó­gozott is rajta, meg tejet is adott." - mondják. Az 1-2 hol­dasoknak és a napszámosoknak csak egy tehene volt, amit vala­kiével összefogva igáztak. A két világháború közötti évtize­dekben a pusztafalusiak, füzérkajatiak és a pálháziak foglal­koztak növendék marha tenyésztésével és eladásával. Elsősor­ban a szántóföld mennyisége és az istálló nagysága szabta meg a tenyésztett és az eladásra szánt szarvasmarhák számát. Ez­zel főleg a nagygazdák és azok foglalkoztak, ahol több férfi volt a családban. A kisborjúkat vándor mészárosoknak adták el, és jellegzetes pénzszerzési forrás volt a Hegyközben a nehéz­ökrök eladása a szerencsi cukorgyárnak. Az őszi munkák befeje­zése után feljavították az igás ökröket és eladták a szeren­32 csinek. Az ősszel eladott ökrök árából a gazdák tavasszal fiatalabb jószágot vettek, és a különbözetből még pénzeltek is. Ebből fizették az adót és földet vásároltak. Az 1950-es évekre az ökörtartás szinte teljesen megszűnt. A 6-8 holdas, illetve ettől nagyobb gazdaságokban a ló, az ettől kisebbekben a tehén a fő igavonó állat. A birtok nagysá­gán kivül az is befolyásolta ezt, hogy az illető gazda a ló­val vagy a tehénnel szeretett-e jobban foglalkozni. Az 1950-es évek végére a fuvarozási lehetőségek csökkenésével, illetve a férfiak iparban történő elhelyezkedésével együtt jelentősen lecsökkent a lovak száma. Az 1951. évi 6k0 lóval szemben I96O­33 ban már csak 225 lovat tartottak a Hegyközben. Az 1950-es években azokban a családokban, ahol továbbra is a mezőgazdasá­gi munka a főfoglalkozás, sokan hizlalták az Állatforgalmi Vállalathoz leszerződve a szaporulatot, elsősorban a bikákat. A szerződéses hizlalás azoknál jelentősebb, akik valamilyen nagyobb beruházást /pl. házépítés/ terveznek, illetve ahol olyan idősebb férfi van a családban, aki ráér az állatokat gondozni. A család tejtermék szükségleteinek biztositása to­vábbra is lényeges cél, de a két világháború között még fon­tos pénzkeresetnek számitó piacozás csak a Sátoraljaújhelyhez közeli falvakban jelentős. A termelőszövetkezetek megalakulása megváltoztatta a szarvasmarha tartás célját, és jelentősen csökkentette a ház­táji gazdaságokban tartott marhaállományt. Minimálisra csök­kent a tehén igázása, hiszen a termelőszövetkezetek minden községben biztosítanak lovasfogatot a háztájiban termett nö­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom