Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
zási lehetőségekből erednek. A Hegyköz középső és déli részén a földművelés és az állattenyésztés a megélhetés alapja. A Hegyköz peremén, a hegyek között és a hegyek lábánál az erdei munka és a fa fuvarozása volt jelentős. A Hutákban az üveggyártás, majd az üzemek megszűnése után a vándoripar alapvetően meghatározza e falvak életét. Hollóháza lakói a XIX. századtól a keménycserép gyárban dolgoznak. A Sátoraljaújhelyhez közeli falvakból a város ipari üzemeiben, hivatalaiban vagy háztartásaiban találtak elsősorban kisegítő munkát. A Hegyköz középső és déli, jobb minőségű szántókkal és rétekkel biró falvaiban a takarmánynövények termesztése intenzivebb, ezáltal itt korábban vált belterjessé az állattartás, mint a peremfalvakban. Azokból a községekből, ahol kevés vagy rossz minőségű rétek voltak /F., Pf., Fka., Ny., Kh./ részért kaszáltak a medence középső, illetve délre eső falvaiban. A szónavásárlás iránya a kevesebb illatot tartó községekből elsősorban a szomszédos falvak felé mutat. A nagyobb állattenyésztő helységekből /Pf., Fka., Ny./ már távolabbi községekbe, a bodrogközi és a hegyaljai falvakba is elmentek szénáért az aszályos években. A takarmány tárolás módján belül leglényegesebb különbség, hogy a Hegyköz peremén fekvő községekben nincsenek vagy csak nagyon kis számban találhatók külön szénatartó épitmények, itt általános a takarmánynövények padláson való tárolása. A középső, illetve déli falvakban a padlás csak a legszegényebbek tárolóhelye, a gazdák a csűrbe vagy a szénatartó sopba gyűjtik a szénát. A takarmánytároló épitmények és a lakóházak, illetve istállók építőanyagában történt változások sem egyidőben következtek be. A hegyközi medence közepén és a déli falvakban hamarább tért hódit a kőépitkezós, mint a hegyek lábánál vagy a hegyek között. Azokban a községekben, ahol gyengébb minőségűek a legelők /F., Pf., Fka., Kh., Nh., Vh./ t a közös csordán kivül a családtagok rendszeresen külön is legeltették a teheneket. A Hegyközben általános a szekérrel vagy szánnal való trégyahordás, ez alól csak a Huták képeznek kivételt. Itt az asszonyok hordják fel a trágyát a hátukon a meredek hegyoldalakra. A Hutákban a férfiak rendszeres vándorlása ós távolléte miatt az allatok takarmányozása és gondozása is jórészt az asszonyokra hárult, mig a többi faluban ez a férfiak dolga volt. 102
