Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

ban is eltérések mutatkoznak. A századfordulótól kezdve erőteljesen csökkent az igásökrök száma, helyettük mind több lovat és tehenet igáztak. Ennek egyik oka, hogy a pirostarka ökör gyengébb igavonó, gazdaságosabb tehenet igázni, mert az tejet is ad. Másrészt a sok fa-, illetve később a kaolinfuvarozási lehetőség miatt több ökrös gazda lovat kezdett igázni, mert azzal jobban lehetett keresni. A XIX. század végétől sajátos haszonvételi formának tekinthetjük az őszi munkák befejezése után feljavított ökrök rendszeres eladását a szerencsi cukorgyárnak. A takarmánytároló épitmények és az istálló anyagában is a századfordulón következtek be lényeges változások. A boronafalú és szalmafedelü istállók helyett kőből épitkeznek, cseréppel fednek. A boronafalú csűrökkel szemben túlsúlyba kerültek a gerendavázas, paticcsal befont, szalmával fedett épitmények. A csűr épitőanyagának változását befolyásolta a cséplőgéppel való cséplés általánossá válása, amihez nagyobb, tágasabb épületeket emeltek. A gépi cséplés hatására nyár végére már megüresedtek a csűr fiókjai, igy azokat takarmány tárolására is használhatják. A fának mint általánosan elterjedt épitőanyagnak a visszaszorulását erősen befolyásolta, hogy a tervszerű erdőgazdálkodással megszűnt a korlátlan favágás lehetősége, másrészt a hegyközi kőbányák megfelelő anyagot biztosítottak a tartósabb kőházak épitéséhez. Az állattartás jellegének átalakulásával párhuzamosan a technikai fejlődés azt eredményezte, hogy a tenyésztésnél használatos eszközök anyaga és formája is megváltozott. A kukoricaszár mint takarmány elterjedésével a baltával való szecskakészités, illetve a korábban ritkán használt kaszás szecskavágó helyett a XIX. század második felétől elterjedtek a gyorsabb és nagyobb teljesítményű kerekes szecskavágók. Az 1920-es évektől a fejesnél a fából készült zsojtárok helyett zománcozott fém fejőedényeket kezdtek használni. Az igázás során a járomnak a szekérrúdhoz rögzitésénél a fa vonószöget már a XIX. század végén kovácsoltvas vonószögre oserélik. A fa járomszöget később, az 1900-as évek elejétől kezdve cserélik ki vas szögekre, és az ökrök vezetésénél kötél helyett láncot használnak. A harmadik korszak, amelyben az előző kettőnél jelentősebb változások következtek be, az 1950-es évekre tehető. 99