Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

A gabonakonjunktura megszűnése után még a szántófölddel rendelkezők Is kiegészítő foglalkozásokra kényszerültek. A gazdák a mezőgazdasági munkák szüneteiben a Bodrogközbe és Hegyaljára szállították a fát és a télen készített faeszkőzöket, vagy bérfuvarozást vállaltak a Károlyi-uradalomban. Az uradalom hatalmas erdőségeiből a pálházi és a füzérkomlósi rakodókhoz fuvarozták a. fát. Az 1920-as évekig - amig a hegyközi keskenynyomtávú vasút meg nem épült - a két rakodótelepről is ökrös és lovas fogatokkal szállították a hegyközi fuvarosok a fát a sátoraljaújhelyi állomásig. Az elaprózott földterület és a mostoha természeti adottságok mezőgazdasági idénymunkák vállalására kényszeritették a hegyközieket. Aratni jártak a Bodrogközbe, a Hernád völgyébe és az Alföldre, szőlőmunkára a Hegyaljára, kendermunkára a Bodrogközbe. Az asszonyok és gyerekek fontos pénzkereseti forrása volt az erdei gombák és gyümölcsök gyűjtögetése. Az egyes falvak foglalkozási viszonyait az is befolyásolta, hogy a határában milyen arányt képvisel az erdő, milyen a szántóföldek és a legelők minősége. A hegyközi medence közepén és a hegyek lábánál fekvő községek lakói földmüveléssel, állattartással és erdei fuvarozással foglalkoztak. A hegyek közé mélyen benyúló falvak /H., Kh., Nh., Vh./ határa azonban meredek és terméketlen, mezőgazdaságra alkalmatlan. Az üveggyárak a XIX. század elejére megszűntek, Így az erdei fakitermelés mellett a Hutákban a férfiaknak a vándoripar /üvegezés, drótozás/ nyújtott kere15 seti lehetőséget. Ez a három falu lakosságának életmódját döntően befolyásolta. A kevés földet az otthonmaradt családtagok művelték meg, ezért e falvak gazdálkodásában az asszonyoknak sokkal nagyobb szerepűk van, mint a Hegyköz többi községében. A medencétől délre fekvő néhány falu, Vilyvitány, Mikóháza, Alsóregmec, Felsőregmec, Széphalom szántóföldjei és rétjei sokkal jobb minőségűek, ezért itt jövedelmezőbb a földmüvelés és állattenyésztés, és kisebb szerepe van az erdőnek. A mezőgazdaság mellett a helyi ipar is jelentett némi kereseti forrást. A pálházi fafeldolgozó ipartelep és a füzérradvényi kaolinbénya már a két világháború között is üzemélt. Hollóházán a megszűnt üveghuta helyén 1831-től termel a keménycserép gyár, s már 1900-ban a hollóházi lakosság csaknem 80 %-nak ez az üzem biztosított megélhetést. 9