Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

országi Theresienstadtba (Terezin) a proletárdiktatúra vezetőit, de még a szociáldemokrata vezetők egy részét is elvitték. Többeket kivégeztek, a legbrutálisabban Antal György agrárproletárt, az edelényi vörösőrség parancsnokát. 1919. május 20-án hajnalban Stromfeld Aurél tervei szerint megindult a Vörös Hadsereg ellentámadása, és 21-én „a felszabadított Miskolc újra a proletariátus vörös városa lett" — írja a korabeli sajtó. A következő napokban végig felszabadult a Bódva völgye is. De a kipróbált vezetőitől megfosztott vidéken rendkívül nehézzé vált az ügyek vitele. A járási szervek tevékenysége Edelényben akadozott, a községi tanácsok sok helyütt nem funkcionáltak. Dyen körülmények között egyre nagyobb gondot okozott a lakosság ellátása, a közélelmezés megszervezése. A katonai helyzet romlása, az agrárkérdésben elkövetett hibák, az élelmezési nehézségek, az elhurcolt proletárvezetők hiánya, a mindezt kihasználó belső ellenforradalmi erők aktivizálódása vidékünkön is súlyos helyzetet idézett elő.

6 Az ellenforradalmi rendszer és a második világháború A tanácskormány lemondása után az ellenforradalom jutott hatalomra. Véres terrorja elől vidékünk több kommunista vezetője emigrációba kényszerült. Az ellenforradalmárok karhatalmi parancsnoksága olyan vad kegyetlenséggel kínozta a tanácsok elfogott vezetőit, hogy még a horthysta államügyészség is kénytelen volt szót emelni, „mert — mint írták - jóval az igazságos mértéken felül indult meg a megtorlás gépezete". Azután jöttek az ellenforradalmi ítéletek pl. a putnoki direktórium elnökére 10 évi börtönbüntetést szabtak ki. Az imperialista hatalmak által meghúzott új határok között megnőtt a Rudabánya környéki vasércbányák és a vidék szénbányászatának jelentősége. Fokozták a szénbányászatot is, így az 1920-as évek végén Borsod adta, jórészt vidékünk szénbányáiból, az ország széntermelésének egynegyedét. De ez mindössze a népesség egy töredéke számára biztosított kenyeret, hiszen a rudabányai vasércbánya alig több mint félezer, tágabb vidékünk összes szénbányái pedig együttesen is csak mintegy másfélezer munkást foglalkoztattak. A mezőgazdasági munkásokon sem segített az ellenforradalmi rendszer látszat földreformja. A kisgazdák szőleit 1926-ban a peronoszpóra tette tönkre. 'Uo. 83-86, 89, 91-98. 126