Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

32. kép. Szögliget szőlőtőkét ábrázoló 1727. évi pecsétje Dénes Gy. repr. A Bódvaszilasi-medence községeinek területe, a környező hatalmas erdőségekkel együtt, jórészt nagybirtokos földesurak, arisztokraták tulajdonában volt. A herceg Esterházyak szádvári uradalmához, amelynek jószágkormányzója Bódvaszilason székelt, tartozott Tornaszentandrás Kovácsipusztával, Hidvégardó, Bódvaszilas, Derenk, Szögliget nagyobb része és még községek sora az Alsó-hegy túloldalán, a Torna-völgyben, valamint a Bódvaszilasimedence környékén. Bódvarákó földesurai a gróf Keglevichek, Tornanádaskáé a gróf Gyulayak voltak a múlt század elején. A nádaskai birtokot utóbb a gróf Hadik család vásárolta meg, a kastélyt újabb számnyal mai méreteire bővíttette, és kialakíttatta csodálatos parkját, a tűlevelű fák és bokrok egyik legszebb gyűjteményét hazánkban. Komjáti és Bódvalenke birtokán több kisebb földesúri család osztozott, akiknek egy része talán még az Árpád-korban birtokszerző Vid fia Zsenge utóbb sok ágra szakadt családjának leszármazottja lehetett. A földeknek csak kis töredéke volt a parasztok tulajdonában. Nagy volt a szegénység. A nagybirtokosok és a kis földű parasztság mellett az országos átlagnál jóval magasabb volt vidékünkön a nincstelenek, a föld nélküli és hazátlan zsellérek aránya. Gyorsította az elnyomorodást, különösen a kisparasztság tönkremenetelét a filoxéra pusztítása. A terület ugyanis évszázadokon át országos hírű bortermelő vidék volt. Majd minden község 121