Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Egyelőre párhuzam nélkül álló sajátsága a borsodi barkó népzenének, hogy a parlando-rubato ütemű pásztor daloknak ott tempo giusto ütemű, tehát táncdalváltozatai is vannak. Ez nem csupán a pásztor- és parasztdalok kapcsolata miatt tanulságos, hanem a régi ízléshez való ragaszkodás, s az új igényhez való alkalmazási mód miatt is figyelmet érdemel. Nincs hasonlónak nyoma sem a Száraz-völgy és a Cserehát, sem Dél-Borsod magyar néprajzi csoportjainál. A summásdaloknak a Barkóságban kisebb volt a jelentősége, mint a szomszédos észak-hevesi és nógrádi palócoknál vagy a matyóknál. Ezzel szemben a bányászdalok a táj dalkultúrájának jellegzetes csoportját alkották. Ezek többnyire új stílusú népdalokból alakultak ki. Dallamuk, szövegük kitapintható kapcsolatot mutat azzal a népdallal, amelyből a bányászváltozatot átköltötték. Ezek NEMCSIK Pál kutatásai révén váltak az irodalomban is ismeretessé. Kedvelt bányásznóta volt a vidéken az alábbi: A vajácsi kőszénbánya, de magos De sok szegény bányászlegény hervad ott! Elhervad ott, mert büdös a levegő, Sötét bánya olyan mint a temető. Bányászlegény, ha bemegy a bányába, Éles csákányt vágja bele az orrba. Gyere pajtás, üssük-vágjuk a szenet, Mert minálunk aranypénzzel fizetnek. - A bányába keresik az aranyat, Nem az ágyon, se nem a pendel alatt! Mert ha azt a pendel alatt keresnék, Bizony Isten a bányába nem mennék! Valamikor a múlt század utolsó harmadában, vége felé megjelent a népdalok szövegében a gyári életmód is. Többnyire új stílusú népdalokat énekeltek ilyen aktualizált szövegekkel: Fújják már a hatot a nádasdi gyárban, Minden kislány a babáját várja, Én is azért kerülgetem a vasgyárat, Este nyolc órára várom a babámat. (Borsodnádasd) Nincs mód itt a népdalok tematikus csoportok szerinti áttekintésére. Ezekből LAJOS Árpád gyűjtései mellett szép számmal található ÁG Tibor: Édesanyám rózsafája, ISTVÁNFFY Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény c. kötetében. UJVÁRY Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák c. (Miskolc, 1977) gyűjteményében Gesztetérői közli a barkó vidék helyi megfogalmazású balladáit. Az Angódi Borbála (A szégyenbe esett lány), Csáki bíróné lánya (A halálra táncoltatott leány) és Fehér Anna balladáját (kezdősora: Fehér László lovat lopott...) ugyanúgy éneklik a Medvesalja és Hangony-völgy községeiben is, mint Gesztetén. 167