Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

A vidék tánckultúrája nincs kellően felderítve, de néhány jellegzetesség az eddigi vizsgálatokból is kiviláglik. MARTIN György összefoglaló munkáiból ismeretes, hogy a palóc vidékre általában jellemző a leányok körtánca, a karikázó. Az 1950-60-as évek fordulójáig élt, de csak az Ipoly és a Sajó által határolt területen. Lépése, forgásiránya alapján e táncnak is több táji változata különíthető el, pl. a Mátra és az Ipoly vidékén, a Medvesalján. Vasárnap délutánonként táncolták az utca erre alkalmas helyén saját énekük, valamelyik új stílusú népdal ritmusára. Ez a tavasztól őszig a falu vasárnapi képéhez tartozó tánc lassú és gyors részre (csárdás és sergés) tagolódott. A karikázó leánykörtánc lakodalmak, farsangi mulatságok táncszüneteiben is megszokott volt a barkóknál és a matyóknál. Zene- és tánckutatók a borsodi, gömöri Barkóság legjellegzetesebb táncának a vasvári verbunkot tartják. Ennek dallamát KISS Lajos részletesen elemezte, táncformáit — különösen Gömörből — többen ismertették. Hangszeres zenére járt tánctípus ez, amelynek szólóban (76. kép), párban és csoportban előadott változatai ismeretesek. Két részre tagolódik, a bevezető lassúra, és az azt követő frissre. Motívumkincse viszonylag egyszerű, de csoportos térbeli formációkban előadva változatosságot mutat. A páros változatot összefogódzás nélkül járták, legfeljebb a partner kezét, ujjait fogták meg. Bükkszentmártonban a Felment a kondás a fára. .. kezdetű dalt énekelték rá, de általánosságban szöveg nélkül húzzák és járják. Régen a legények négyesben táncoltak. Hátra tették a kezeiket, pattogtatták a csizmájukat, bokáztak hozzá. A páros vasvári verbunk a csárdás helyi formájától már csak jellegzetes zenéjében tér el, mert a frissben a csárdásban megszokott váll- és derékfogást alkalmazzák. A Hangony-völgyi falvakban az 1930-as években még kedvelt lakodalmi tánc volt, de az 1950—60-as években már csak az öregek járták. Virágkora századunk elején lehetett. E században divatos tánc volt a Barkósággal szomszédos dél-gömöri, szárazvölgyi magyarságnál is. A tánc elnevezésének, származásának kérdése nincs eldöntve. Az egyik álláspont szerint Vasvári Pálról kapta a nevét, aki a szabadságharc idején ezen a területen végezte a honvédség megszervezését. Ennek írásos bizonyítékát nem láttuk. A másik feltevés szerint, s a helyiek is úgy tudják, Vasvár-pusztáról kapta a nevét. Ugyanis már a 18. században ezen a központi fekvésű helyen folyt a katonatoborzás, s onnan terjedt el a verbunk zenéje a tánccal együtt. A keleti palócok, barkók csárdásai a Zagyva—Tárna vonalán elválnak a nyugati palóc csárdás tánctól. Nyugatabbra a csárdásban a lassú és a friss rész között éles a váltás, keleten viszont nincs észrevehető váltás a lassú és a friss rész között. Néhol meg sem különböztethető, ezért célszerűbb egyrészes csár168