Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

(Mercse, Királd). Lénárddarócon a legények jártak vesszővel a lányokhoz és vesszőt suhogtatva kérdezték tőlük: „Hányan vannak az aprószentek? " Mire a helyes válasz: „Minden sarokban egy szakajtóval." Utána megvendégelték a legényeket. Ezt a szokást az 1940-es évekig tartották. Nagyon szerették a barkók a farsang utolját, „fassang három napját" (fassang vasárnap, kövér hetfü, kövér kedd) megülni. Ez valóságos pazarló ünnep volt, „ahhoz a karácsony is semmi". A mulatság neve az ifaó, ivaó (farsangi ivó). Külön tartották az ülőbe (fonóba) járó leányok, legények és külön a házas emberek. Domaházán a legények alaposan felkészültek rá, kiosztották a szerepeket. Választottak maguk közül egy bírót, egy kisbirót, négy csendért, négy lapockást, négy táncmestert és egy derest. Az egész mulatságsorozatot a bíró vezette, ő parancsolt. Vasárnap reggel a leányok, legényeg összegyülekeztek a fonóházban és onnan mentek a templomba. Ott a táncmesterek vagy a lapockások ministráltak, a többiek az oltár körül álltak. A csendéréknek fakardjuk és szuronyuk volt, mint őrtállóknak. Mise után csoportosan visszatértek a fonóba, onnan mindenki hazament ebédelni. Este ismét gyülekeztek az ivóban, a központi fonóházban és a másik két ülőből is elhozták a lányokat muzsikaszó-kísérettel. Előtte mindenkit kihajtottak az ivóból és csak pénzért lehetett belépni. Megkezdődött a mulatság, s a táncmesterek vezérletével a tánc. Amikor valaki többet ivott a kelleténél, a bíró deresre ítélte és a csendérek végre is hajtották az ítéletet. Hétfőn és kedden este hasonló rendben folyt a mulatság, a tánc. Böjtfogadó szeredán hajnalban a mulatság vaskos befejezése, a farsang eltemetése következett. Egy hamis legény kopottas ruhát vett fel, s a táncolók között elkeveredve úgy tett, mintha összeesne. A bíró parancsára felravatalozták egy saroglyára, mert közben „az orvos" megállapította, hogy meghalt. (A vizsgálat a legény nadrágjának kigombolásából állt. Annak nemi szervére mutatva közölte, hogy nincsen benne semmi élet.) Ezután a pap és a kántor szerepét játszó legények az egyházi szertartást parodizálva megadták a halottnak a végtisztességet. Trágár kifejezésekkel megtűzdelt búcsúztatójuk után lepedőt dobtak a „halottra," majd a csendérek saroglyástól megragadták, kivitték az udvarra és ott leborították a földre. Ezzel feloszlott a farsangi ijó. Délelőtt a leányok namvazkodni mentek a templomba, a legények pedig még egy mulatságot szerveztek maguknak. Ijesztőnek (maskara) öltöztek fel, kolompokkal, csengőkkel szerelték fel magukat, s elindultak a faluba kerülni. Legijesztőbb volt a mumma (bohóc), aki kosfejet rakott a fejére, birkabőrbe öltözött és botra tűzött varjút lóbált a kezében. A bíró, a csendérek, katonák ezen a felvonuláson is régi jelvényeiket viselték. A többiek zajongtak, ha mást nem, rossz tepsit, fazekat vertek és kolompoltak. Betértek az udvarokba és a 144