Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

71. kép. Farsangi rabvágás. Sajónémeti, Borsod m. Molnár B. felv. 1953. NM F 112665. háziaktól kapott lisztet, szalonnát, tojást és kolbászt kosarakba gyűjtötték. A kerülés (koledálás) végén az egészet odaadták a fonóház gazdasszonyának, aki még egy jó lakomát állított ki estére a legényeknek. A farsang utolsó két mozzanata a barkó falvak többségében nem különült így el, s már a farsangtemető aktus is az egész falu nyilvánossága előtt történt. Például Királdon az ifóból a halottat két legény saroglyán a kocsma elé vitte. Ott letették a földre, felültették, rossz cserépfazekat nyomtak a fejére. Amikor minden bűnét elsorolták, az egyik legény botjával lecsapta a fazekat és ezzel el volt temetve a farsang. Már ISTVÁNFFY említette, hogy a legtöbb borsodi barkó faluban rabot hordanak farsang végén. Két legényt tetőtől talpig becsavartak szalmakötéllel és kerékkötő láncra verve vezettek végig a falun. Aradokat kísérő menetben lányok is voltak. Régen duda, később muzsika (hegedű) szólt a menet végén, s minden kapuban megálltak az adományokat összegyűjteni. Rabhordás követte a farsangi ivót az 1930-as évek elejéig Upponyban, Sajómercsén, Sátán és Csernelyen is. Sajónémetiben 1953-ban felújították a rabvágás szokását. Ott a játék szereplői a következők voltak: két rab, két hévér („fegyveres" kísérő) és a biró. A hévérek egyik kezükben a rabok láncát tartották, a másikban a pallost jelképező tilónyelvet. Húshagyó kedden délután a falu közepén rendezték meg a rabok kivégzését. Letérdepeltették őket a földre hintett szalmára, egy-egy rossz cserépfazekat nyomtak a fejükbe (71. kép). A bíró hosszú, rigmusba szedett beszédet mon10 145