Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

részein. Ott még ma is inkább csak faoszlopos folyosóval épült házakat láthatunk (42. kép). A szarufás tető végleg kiszorította az ágasfás, szelemenes fedelet. Megváltozott a ház oromzata is, mert a vesszőből fonott, régi fajta vérteleket szilárd anyagból, vályogból, téglából emelt oromfallal váltották fel. MALONYAY Dezső a vakolatdíszes, észak-borsodi, dél-gömöri házakról már századunk elején megemlékezett: „Az oromfalak gyönyörűséges díszítését a nép fiai közül kiemelkedő kőművesek formálgatják kis mintázó szerszámaikkal". Ezek az oromfalon megjelenő díszek, stilizált virágok, szőlő, tulipán, rozmaring és geometrikus minták, évszámok (43. kép) a vagyonosodé Sajó— Rima-völgyi református népnél az 1850—60-as évektől fogva terjedtek el, s tőlük a közelebbi barkó falvak, mint Velkenye, Sajópüspöki, Sajónémeti is előbb átvették. A díszes oromfalak, kőoszlopok, oszlopfők divatja a Barkóság belső vidékére az 1920-as évekig sem jutott el, amikor ismét változott az építődivat. Parasztkőművesek főként dél-gömöri falvakban (Bátka, Panyit, Hangony) éltek nagyobb számban. Mintáikat kövér vakolásra, rajzolták metszőkéssél, utána pedig a fölösleges habarcsot kivájták, eltávolították, hogy a szükséges formák, homorulatok előtűnjenek. A kövér habarcshoz mindig aggteleki meszet használtak, mert az upponyit nem tartották megfelelőnek e célra. Az oszlopfőnek Szomolyából hozatott köveket cigány baltával faragták ki. A Barkóság belső falvaiban is nagyobb ablakokat tettek, mint korábban, de vasrácsot az utcai ablakok nyílásába se raktak, zsalugátert és deszkából, vaslemezből készült ablaktáblákat sem használtak. A ház udvari ajtaja elé, az elszaporodó nyári konyhák ajtajába derékig érő, rendszerint lécekből készült ajtócskát rendszeresítettek. Ez a verőce (Hangony-völgy) vagy sarampó (Bélapátfalva vidéke) a tyúkokat (aprólék) zárta ki a házból nyáron, mikor az ajtót egyébként nyitva tartották. A házon belüli változásokat jelzi, hogy a régi fűtetlen hálókamrák helyett nagyméretű hátsó ház (szoba) épült az újabb házakban. Ez esetenként átvette az első ház szerepkörét, mert régi típusú lapos kemencét építettek benne, annyi változtatással, hogy a pitvarból fűtötték és füstjét szabadkémény vezette el. (A szabadkémény azonban nem volt szükségszerűen közbeeső állomás a régi kürtő és a mai kémények között.) Főzni továbbra is a kemence mellé épített rakott parhelten szoktak, s csak igen későn alakult ki a különálló konyha. Eredetileg a pitarban néhány lóca volt csupán, ott állt a káposztáshordó, dézsákat, edényeket, élelmet tároltak benne. Századunk elejétől kezdve a rakott tűzhely, a csikóporhét elhelyezése révén vált apitarból konyha fokozatosan, amihez élelemtároló komra csatlakozott. 92