Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

5. TELEPÜLÉS, ÉPÍTKEZÉS A települések képe a századforduló óta annyira megváltozott, hogy a hagyományos települési rend ma már alig hámozható ki belőle. Lényeges változások a korábbi századokban is történhettek, különösen a telephelyek kiválasztásában. A népi emlékezet több faluról is azt tartja, hogy a tatárok, törökök idejében nem a mai helyén, hanem attól egy-két kilométerrel távolabb, a mainál szűkebb patakvölgyben, erdők között rejtőzködve állt (Borsodszentgyörgy, Sajóvárkony, Hangony). A szájhagyomány szerint a várkonyiak a Ladány-völgyből költöztek a mai faluhelyre. A falvak többsége azonban a középkor óta változatlan helyen áll és népességük egy jelentős hányadának folytonossága is nyilvánvaló. Minden ismeretünk amellett szól, hogy a Barkóság népe mindig kis falvakba tömörülten élt, a szórványtelepülés ezen a vidéken ismeretlen. Tanyák, majorok uradalmi birtokon a 18. századtól kezdve épültek. A tagosítást követően néhány falu határában nagygazdák is építettek tanyákat (Domaháza, Hangony). Ezeken az 1900-as évek elején épült tanyákon azonban nem a gazdák laktak, hanem a juhászaik. Ugyanis a falutól távol kimért 50—100 holdas parasztbirtokok nagyobb része legelő, erdő volt, amelyeket juhászattal hasznosítottak. A kis számban levő tanyáknak a hasznosítási formája is eltért az alfölditől. Bár ma is él külterületi népesség a vidéken, a tanyás települési forma nem jellemző. A falvak többsége szűk patakvölgyben települt, ezért a telkek a dombokra is felkapaszkodnak. Az ilyen településeknek eredetileg csak egyetlen utcájuk volt és annak a templom alatti részét Alvégnek, a fölső részét Felvégnek nevezték. Az egyutcás falu közepén, a derékban laktak a nagyobb gazdák. Kiegészítette a faluképet néhány szűkebb utca, köz és a faluból kivezető kisebb fontosságú szekérút, amit a közeli dombról neveztek el legszívesebben (Pipisalja, Kőalja). Szélesebb patakvölgyben a vizenyős rétek és a dombok lába közötti szárazulatra épült a falu, ahol a közlekedő út is kanyargott. Az egyutcás, néha igen hosszan elnyúló, egymással összeépült falvaknál némi6 81