Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

37. kép. Bélapátfalva települése 1783-ban leg összetettebb a kép ott, ahol több birtokközösség élt együtt, ahol uradalmi központ alakult ki (Dédestapolcsány, Bélapátfalva), illetve az átlagosnál nagyobb határ és népesség folytán léptek túl a kezdeti településformán (Hangony, Arló). A Barkóságban a paraszti gazdaság rakodóhelye, épületei a falun belül, a lakóház telkén helyezkedtek el. Az elmúlt száz évben nem használtak olyan szálláskerteket, rakodókerteket, mint a szomszédos észak-hevesi táj egyes falvai (Tarnalelesz, Mikófalva, Egerbocs, Szarvaskő). A település alapsejtje a telek, amit a barkók fontosnak neveznek. Ez a szavuk a házhely, telek jelentésű latin fundus elferdített változata. A beltelek kimérése azonban ezen a vidéken igen régen történt, s a népesség szaporodása folytán hamar osztódni kezdett. Eredetileg az egész telek, egész hely kb. egy holdnyi terület volt, de az örökösök között felosztva egyre jobban elaprózódott. A jobbágyság és a kisnemesség eltérő jogszokásai, öröklési lehetőségei folytán a lakosság rendi hovatartozása a településrendre is kihatott. A nemesi nemzetségekhez tartozó hadak az ősi telek időnkénti felosztása ellenére is együtt maradtak, egymás mellett építkeztek. A közös nemzetségi fontoson minden mérnöki elgondolás nélkül építkeztek, ezért a kisnemesi családok házaihoz idővel csak egymás udvarán, zugokon, szűk közökön át lehetett bejutni. A nemzetségek családneve egyes falurészek megnevezésére is szolgált. 82