Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

adtak belőle a gépezet tulajdonosának. Vízben szegényebb falvakban hendergőnek nevezett csonkakúp formájú morzsolóhengerrel törették a kendert. Vasból készült, deszkapályán körben guruló, nehéz henger volt a hendergő (25. kép). Régebben lóval, ökrökkel húzatták körbe, utóbb faszén tüzelésű gőzkazánra állították. Hasonló kendertörők voltak a vidék gőzmalmaiban (Putnok, Sajóvárkony). Ezt követően szegrózsás rostfésűn (gereben) folytatódott a kenderrost tisztítása, rostminőségek szerinti osztályozása. Ezt a munkát az egész Barkóságban csinálásnak nevezik, de a Sajó-Rima vonaltól keletre más elnevezések terjedtek el. Legjobb szösz a. feje, szála, amit/e/, bábu, koszoró nevű csomóba kötnek. Közepes minőségű a palánt, s ezt madzagra fűzve perecbe kötik. Az aprószöszt kötetbe fogják össze, négy-öt kötet lesz egy darab. A visszamaradó csepűt gongyolába. csavarják. Figyelmet érdemel, hogy a kendermunka szavai közül a fej és a palánt megnevezés a barkók lakta területre jellemző, sőt az utóbbi sehol másutt nem ismeretes. A fonás kétszárnyú talpas guzsalyról történik, a fonalat ujjaik között serdített ossöiz. tekerik. Az orsó hossza 25 cm, alsó szárára húzott karikájának 25. kép. Rostpuhító henger, törő. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1960. 61