Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

26. kép. Kenderfonás kerekes guzsalyon. 27. kép. Szövés szátyván. Sajóvárkony, Sajóvárkony, Borsod m. Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. Paládi-Kovács A. felv. 1959. átmérője 4 cm. Kenderfonáshoz csak kevesen használtak kerekes guzsalyt (rokkát), mert a munka ugyan gyorsabb vele, de a fonál nem egyenletesen vastag (26. kép). A barkó vidéken csak az 1920-1940 közötti évtizedekben jelent meg és igazából el sem terjedt. Esetleg gyapjút fonnak vele. A fonalat 5 fertály (125 cm) hosszú kézi motolla segítségével 6—8—10 pászmás darabokra hajtogatták, majd legalább egy fél napig lúgozták a lúgzókádban. {Pállúgot használtak. Hamvasba helyezett fahamura forró vizet öntözve nyerték.) Mosás után a fonalat vertókelevémek nevezett gombolyítóval gombolyították fel. Ennek négy szárnya — végein egy-egy cifrafával, amire a fonál tekeredett — vízszintesen forgott körbe egy lábakon álló tó'ke, egy függőleges helyzetű tengely körül. A szátyva (szövőszék) sok barkó faluban még az 1960-as években is heteken át munkában volt (27. kép), s a fonál csévélése, felvetése vetőfákra, a család segítségét is megkívánta. A fonalat a nagy zugolyról eresztették a szövőbordák alá, a kész vásznat, rongypokrócot pedig az ülés alatti kis zugolyra tekerték fel. Az 1940—50-es években már csak szegény sorsú asszonyok fog62