Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

indulni, amíg nem engedte. Megbaklósodott a lova, ágaskodott, rúgott, ki akart törni a hámból (baklós = csökönyös). A bacsók (juhászszámadók) között is számon tartottak tudós, varázslatos erővel rendelkező embereket. Az ilyenek leszúrták a botjukat a legelőn, magára hagyták a nyájat és a juhok mégsem széledtek szét. Sátán Farkas Pál apjáról, a századforduló táján élő ördöngös juhásztól szórnak a történetek. Volt egy címeres dudája. Azon elkezdte a nótát, majd felakasztotta szögre és a duda magától folytatta a nótát, ameddig csak a juhász akarta. Egyszer dudájával a vállán, gyalog igyekezett a közeli tanyára. Arra ment egy parasztember négyökrös szekérrel és hívta, szálljon fel a szekerére. Nem kérette magát a bacsó, felszállt, de a dudáját a szekér fara mellett a földön hagyta. Nevette a paraszt, s mondta, vegye fel a dudáját, elbírja talán a négy ökör. Felvette hát, de az ökrök mozdítani se bírták a szekeret. Akkor a juhász visszavitte dudáját a szekér mögé. Amikor ismét felszállt, a paraszt indította az ökröket. Azok könnyen húzták a szekeret, a duda meg ment utánuk; „Az ördögök vitték." Másutt is sok történetet tudnak az ördöggel cimboráló juhászokról, akik a „rossznak" köszönhették hirtelen vagyonszerzésüket, nagy hatalmukat. Ezektől a lelküket eladó bacsóktól féltek a parasztok is. Az ilyen bibányos emberek értettek az állatok gyógyításához, a rontás elhárításához, a tej visszavételéhez, ezért 20—30 km-es körzetben ismerték őket, elmentek értük. Ilyen volt Cereden Csanyi Feri, aki 1912-ben halt meg, de még az 1960-as években is számtalan történet élt róla a környék falvaiban. A megrontott, beteg jószágot ezek az emberek ráolvasással, füvekkel, füstöléssel gyógyították. Napfelkelte előtt kimentek a határba, s egy gyalogbodzát bal kéz7el visszájáról a földre nyomtak, miközben azt mondták: „Börzék, aggyig innen fel nem engedlek, míg ennek az embernek (mondta a nevét) a juhából a féreg ki nem megy." Ha kergeség pusztította a nyájat, egy keringős juh levágott fejét kivitték a hármashatánz.. Ott egy magas, kihegyezett káróba húzták és abba az irányba fordították, amerre a kergeséget szerették volna elterelni a nyájukról. Sok gonoszság elkövetését tulajdonítják a boszorkányoknak. A velük kapcsolatos hiedelmek az idősebb nemzedék előtt még ma is hitelesek. Állítják, hogy a boszorkányok férfit, nőt álmában megnyomorgatnak, megnyomnak, a csecsemőt szemmel verik, kicserélik, rászólással, dicsérettel, kölcsönkéréssel rontanak meg embert és állatot, elviszik a tehén tejét stb. Ennek megelőzésére irányul a jelesnapi szokások jelentős hányada. Amikor megvan a baj, karácsonyi morzsát hintenek egy lapát parázsra, azzal füstölik meg a tehén tőgyét (Domaháza). A tehén- vagy juh megfüstölésénél lábatlankodó macskát, kutyát, ha sikerült megsebesíteni, másnapra valamelyik vénasszony 162