Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

biztosan az ágyban maradt. Azontúl azt az asszonyt boszorkánysággal gyanúsították. A beteg tehén gyógyításának másik módja az volt, hogy kifejték a véres tejet, majd kihúztak egy karót a kerítésből, és a tejet beleöntötték a lyukba. Utána a hegyes karót ismét beütötték előbbi helyére. Azt gondolták, hogy a karóval odaszögezik a rontást végző boszorkányt is. Egy tudós gyógyító, bizonyos Penész Jóska ziliz fűnek a gyökerét főzte meg, és annak a levét itatta a vért hugyozó tehénnel. A csecsemőket napközben is óvták a szemmel veréstől, megigézéstől, az elcseréléstől. Éjszakára olvasót tettek a baba dunyhájára, ami távol tartotta a gonoszt. Ha megijedt a gyerek, ólmot öntöttek, abból megtudták, mitől ijedt meg. A boszorkány tudománya arra szállt, akivel halála előtt letutoljára kezet fogott. Aki nem akarta átvenni a tudományt, egy seprőtolyúi (tollseprűt) adott a kezébe, amit aztán a tűzbe dobott, hogy elpusztítsa a rászálló bűbájosságot. A Barkóságban tudósnak nevezik a halott lelkekről és az elveszett vagyontárgyakról beszélő személyeket. Az egerbaktai tudós megmondta, ki lopta el a pénzt, a kost, a lovat stb. Holtakról és élőkről egyaránt tudott. A ma is élő putnoki tudósasszony (halottlátó) csak a halottakról beszél. Megidézi a lelkeket. Azok mennek hozzá. Közben úgy viselkedik, mintha elrévülve, álmában beszélne. A barkó hiedelemvilág két alakjáról kell még végezetül említést tenni. A régiek hite szerint minden ház fundamentumában él egy kélgyó (Domaháza, Borsodnádasd, Várkony). Ez a fehér kígyó rendszerint a küszöb alatt fészkel. Időnként kijön, de a nap nem süti meg. Amikor kijött, tejet adtak neki, s hagyták visszamenni a fészkébe. Nem szabad bántani, mert a házi kígyó elpusztítása nagy bajt hoz a családra (leég a ház, megdöglik az ökör, meghal valaki stb.). Nem is bántották, noha a vidék népe szinte babonás félelmet táplál a kígyókkal szemben, s ha erdei kígyót talál, rendszerint megöli. Lidércnek nevezik a fekete tyúk apró tojásából kikelt, csodás képességű cibét (Domaháza). Ha valaki megszánja és beviszi a házba melegedni, azt gazdájának tekinti. Amikor megmelegedett, megrázkódik és azt kérdezi: „Mit hozzak? " A háziak csak nevetnek rajta, s visszakérdeznek, ugyan mit tudna hozni. Végül azt mondják neki, hozzon pénzt a házhoz, mert az nincs. A cibe telehordja a házat pénzzel, s folyton kérdezgeti, mit hozzon. Tudósabb ember végül azt mondja neki: „Hozzál homokot kötélbe." Akkor elmegy a háztól, mert homokot nem lehet kötéllel hordani. 11* , 163