Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

karácsonykor az éjféli misére elvigye és ráülve megláthassa őket. A legények hangos gonoszűző tevékenységbe kezdtek, az utcán füttyögtek, ostort pattog» tattak, s maguk is ijesztgették a házak lakóit. Szemes kukoricát, babot, apró kavicsot dobáltak az ablaküvegre az 1960-as években is. A második világháború előtti időkben vaskosabb tréfákat is elkövettek. Leszedték a kapukat és összecserélgették, szétszedték a szekeret és a csűr tetején rakták össze, orsókat dobtak be a fonóház kürtőjén a lányokhoz stb. (Királd, Zabar, Domaháza). Karácsony előtti szokás a betlehemezed, ami itt-ott az 1960-as évek elejéig fennmaradt. Suhadar legények hatos csoportokba álltak össze, és advent ideje alatt nemcsak a saját falujukat járták be, de a szomszédos községekbe, a tanyákra is eljutottak. Upponyban az 1910-es években két angyal, három pásztor és az öreg juhász volt a betlehemjáték szereplője. Egy- vagy kéttornyú templomot utánzó betlehemüket az angyalok vitték, akik hosszú fehér inget viseltek, a fejükön pedig színes, belapított papírsüveget. A betlehem belseje apró szentképekkel, oltárral, a jászolban, barmok között fekvő kisdeddel és négy szál égő gyertyával volt kitöltve. Először mindig bezörgettek, beköszöntek és megkérdezték „szabad-e a kis Jézuskát köszönteni." Amikor a háziaktól erre engedélyt kaptak, az angyalok beléptek a betlehemmel és rázendítettek: „Keljetek fel jó bojtárok Mert angyal szól, hallgassátok Mert Messiás született Ki megjövendöltetett, Glória." Erre bejött az első pásztor és mondta: „Én csak szegény pásztor vagyok, Nincsen kincsem, nem adhatok, Behoztam egy szép báránykát, Óh szép Jézus fogadd el hát. Az angyalok ráfeleltek: Glória. Ekkor belépett a második pásztor: „Hol vettem én itt magamat, Hová húztam fáradt lábaimat, Még a hegyeken is túl jártam, Pásztor pajtásaimtól úgy elmaradtam, Juhaim, nyájaim, pajtásaim, Tudom, hogy bánkódtok, édes jó barátim." Akkor bejött a harmadik pásztor: „Hopp! Isten jó napot, Lám én is itt vagyok. Tudom, hogy engemet Jó szívvel vártatok." 141