Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

50. kép. Gomolyaszárító állvány. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1963. ve.) A kenyérsütés napja hagyományosan a hétfő vagy a kedd volt. Mindig sütöttek cipót is, amit a koldusoknak szántak (isten kenyere). Legelőbb - még a kenyér bevetése előtt - sült ki a kenyértésztából készült lángos. Hamarabb kisült a vakaró is, amit a maradék tésztából (azt elterítve, tetejét késsel kockásra vágva) sütöttek meg. A megszegett kenyeret szalmából fonott, fedeles kosárban tartották. Ennek helye az asztalon, esetleg egy ládán vagy lócán volt. Amikor váratlanul kenyér nélkül maradtak, lepénykenyeret, bodakot sütött a gazdasszony. Sokszor a lisztjük fogyott ki, őrletni kellett, s a szegény asszony hátára kötött batyuban vitte a malomba az őrölni valót. A kisgyereket ilyenkor az alábbi mondókával nyugtatgatták: „Csicsij baba, nincsen papa (kenyér) Elment anya a malomba." A bodak, sós bodak rozs- és árpalisztből készült minden kovászolás, dagasztás, kelesztés nélkül. A szobai kemencében vagy a kocikon a hamuban sült ki. 102