Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Jó ujjnyi vastagságú, 20—25 cm átmérőjű, kerek lepény volt. Újabban már szódabikarbónával is készítették. Legtovább a cigányoknál maradt meg (Arló, Domaháza, Péterfala). Laktató ételek voltak a különböző kásák. Szerették, sőt századunk elejéig a lakodalmi étrendben is szerepeltették a juhhúsos köleskását. Ma már csak halvány emléke él a köleskásának, de a kukoricakásáé annál élénkebb. A kukoricadarát forró, tejes vízbe szórták, s mikor a víz elfőtt, tejjel engedték fel, „szaporították". Zsírozva, tejjel vagy cukrozva fogyasztották. Századunk elején csemegének számított még a főtt búza is. Egy éjszakán át ázni hagyták a búzát langyos vízben. Ez idő alatt a búzaszemek megduzzadtak. Másnap megfőzték és cukorral, mákkal meghintve fogyasztották. Ugyanilyen csemege volt később — szinte napjainkig — a mákos, cukros főtt kukorica. A babot, lencsét nemcsak levesnek főzték, hanem sűrű pépnek összetörve is kedvelték. A törött babot szalonna- és kolbászdarabkákkal, zsírral meghintve fogyasztották. Sokféle ganca készült burgonyából és kukoricalisztből. A kompérganca úgy készült, hogy a hámozott, főtt burgonyához lisztet kevertek, s tovább főzték, „amíg jól összerotyogott". Manapság hagymás zsírral meghintve fogyasztja az idősebb korosztály. Régebben mákos, túrós, tejfeles gancát is ettek. A pépet nem szaggatják ki, hanem szétterítik a tányérokon. A kukoricaganca finom kukoricalisztből készült, amit vízben vagy tejben főztek. A gyerekek ezt is cukorral, mákkal, lekvárral ízesítve szerették. Buktának akkor nevezték ezt az ételt, ha evőkanállal kiszaggatták a cseréptál szélére (kompérbukta, kukoricabukta). A buktát a gömöri barkók, s a domaháziak juhtúróval (keserű túró) ízesítve kedvelték. A burgonyával készült haluskát Ózdon és a bányatelepeken trapacska néven ismerik. Domaházán, Sikátorban vizenkulyogó a neve, s apróra vágott párolt káposztával, vagy juhtúróval ízesítik. Ez az étel úgy készül, hogy a burgonyát nyersen megreszelik, sót, lisztet tesznek hozzá, fakanállal kikeverik és forró vízben szaggatva főzik ki. Számos tréfás neve ismeretes még a borsodi — észak-hevesi tájakon (nyögvenyelő, uccurajta, gaggancs, szálkáshaluska, bányász-haluska). Egy másik jellegzetes, burgonyából készült étele az Ózd-vidéki népnek a tócsni. Ennek alapanyaga is reszelt burgonya, liszttel összegyúrva, borral, fokhagymával ízesítve, amit forró zsírban sütnek ki ropogósra. Több helyi elnevezése van a krumplilángosnak (Sajónémetiben dragus, Sajómercsén/iYyego a neve). Anyaga főtt burgonya, liszttel összegyúrva, amit tányér méretűre elnyújtva a tűzhely vasplattniján sütnek meg, és zsírral megkenve, megsózva fogyasztanak. 103