Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

másik oldalán fogtak földet, s így a tagosításkor itt alakították ki — meglehetősen sok és apró szántóból — nyomásföldjeiket. A falu fölötti erdőbe a majorsági szántók, a jobbágyoktól visszaváltott irtások ékelődnek. A Köbölkút tanya szántóin — 250 hold körül —, kívül még néhány kisebb darab szántó — mint az Ortvány — van a nagyés középbirtokosok kezén. Az 1814 óta irtással szerzett földek egy része, tehát még a feudalizmus időszakában, a nemességet gazdagítja, másik része viszont, már a 19. század végén a parasztok birtokait növeli. Szuhodol — ez a parasztok által a termelésbe vont föld —, szintén a falu határának északi részén fekszik. Századunk első felében a néhány középbirtok eladta a parasztoknak szántóit, mintegy 150 hold földet. A legelők az erdők között húzódtak, s általában mind össze is mosódott e két művelési ág. Az első felméréskor még nem tüntettek fel legelőt, ellenben a rét nagysága számottevő. Igaz viszont, hogy a rétek egy részét, melyek szántó végében, erdő aljában feküdtek, legeltették is, ezért csak egyszer használhatták egy esztendőben. Az ilyen jellegű, extenzív takarmánytermesztés pedig megkövetelte a nagy kaszálókat. Más oka van a századfordulói rét csökkenésének. Ekkor már a szántóföldi takarmánynövények betörése teszi nélkülözhctővé a rétek egy részét. A falu állandó rétje itt is a patak két oldalán húzódik. A szőlőhegyek közel kerültek a faluhoz. A középkori alapítású pálosrendi kolostort egyesek összefüggésbe hozták az ugyancsak régi szőlőhegyekkel. A szőlészetben a filoxera jelent súlyos csapást, teljesen elpusztítja az állományt, s nem is sikerül már akkora területet újratelepíteni, mint amekkora kipusztult. Martonyiban már a 19. század elejére nagyjából állandósul a határ, s a későbbi kisebb változások főleg a parasztokat érintik kedvezően. A birtokviszonyokban több módosulás következik be, némi szántót, de főleg erdőt vesznek a parasztok. Az erdőket itt jobbára megkímélik a fejszék. Egy-egy paraszt, de a volt kisnemes kezén is több darabban van a föld. Az úrbéreseknek csak szántóik a három nyomásban 7 darabban fekszenek. Kenderföldjük, rétjeik, szőlőik, kevéske irtásaik és vásárolt földjeik tovább növelik a parcellák számát. Ha pedig telkes jobbágy és kisnemes leszármazottja köt házasságot, a felek öröklése után, a gazdaság birtoka még elszórtabb. Szuhogy: Az 1814 és 1895 között eltelt 80 év alatt a szántóföldek több mint kétszeresükre nőttek, s jobbára a parasztok birtokait gazdagították. Az úrbérrendezéskor már a 15 egész telekhez 450 hold szántó tartozott. Az úrbéres szántók elhelyezkedése nem volt oly kedvező, mint Abodon, vagy Martonyiban. A kis irtásdarabok egy60