Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

raültetésre, ezt azonban a filoxérajárvány megakadályozza, s így csak e század elején fognak ismét a telepítés munkájához. A termesztés színhelye továbbra is a szőlőhegy. E század közepétől egyre többen ültetnek szőlőt a Köves nevű határrészben levő szántójuk végébe. A jobbágyfelszabadítás után — ha nem bonyolította az öröklés a helyzetet —, egy telkes jobbágy utóda minimálisan is a következő darabban tudhatta földjét, (s ebbe még nincs beleszámítva az irtások során keletkezett szántás). Minden gazdának volt egy darab a kenderföldből (általában 300 négyszögöl körül), káposztáskertből, (átlagban 60 négyszögöl körül), néhány parcella a szőlőhegyen, egykét darabban lehetett a patak menti rétje, s legalább hatban szántója. A rendezés során egy egész telkes szántóját hat dűlőben, arányosan mérték ki. Egy-egy tagban így 20 vékás (5 köblös) parcellák keletkeztek. (Mivel az 1 köblös föld 1 kis magyar holdnak felel meg, valóban szabályosan kijön az egész telekre a 30 hold.) Korszakunkban a negyed- és nyolcadtelkek dominálnak, azaz a határ képét az 5 meg a 2 és fél vékás földek váltakozása szabja meg. Az úrbéres gazdák ezenkívül még egész telek után 12 számos jószágot hajthattak a legelőre, és évente 8 méter fa járt nekik. Az irtások után további darabokkal gazdagodott a parasztbirtok, s ezzel nőtt a művelt területek távolsága is. A több földdel pedig még több szaladgálás járt. Hiába voltak nagyobb darabok például a Kövesen — 4—5 holdak — tulajdonosaik 3 részben használták, a nyomásos, vetéskényszeres gazdálkodás mintájára. A szabad termelés elvi lehetősége hiába volt meg tehát, kevesen, főleg a 15—20 holdnál többel gazdálkodók éltek csak vele. Érvényes ez a 13., 27., és 28. szántókra. A többi, úrbéres földön kívüli szántó is betagolódott a nyomásrendszerbe, így például a 29. tag legelőből feltört szántói is meghatározott rendben művelhetők, s az év egy részében már mint ugar vagy tarló nyújt táplálékot a jószágnak. A nagyobb gazdaságok egy része úrbéres földjein a nyomásos rendszernek megfelelően termelt, későbbi irtásain pedig főleg búzatermesztésre törekedve, más szisztémát valósított meg. Évekig vethette a földjét búzával, évekig hagyhatta benne a pillangósokat, vagy akár hevertethette parlagon. A 15 holdon aluliak gazdasági modellje azonban megkövetelte a ragaszkodást a nyomásokhoz, illetve az ugaroló rendszerhez. Martonyi: Ebben a faluban jóval kisebb a szántónövekedés, mint az előző esetben, alig haladja meg a 300 holdat. A legrégibb irtások a falutól délre keletkeztek, és a szőlőhegy aljában az északnyugati részen. A jobbágyok szántóit 12—22. közötti részek összevonásából alakították ki, 3 nyomásban. Az úrbéri nyomások végül is hét szántó tagot őriztek meg, melyekből a teleknek megfelelően, arányosan részesültek a jobbágyok. A kisnemesek szántóiknak az út és patak 59