Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)
A paraszti termelésben igen magas a munkaráfordítás. Egyes közgazdászok kiszámolták ennek értékét, és arra a megállapításra jutottak, hogy végül is veszteséges a paraszti üzem. r > Egy q búzának például magasabb a termelési ára, mint a piaci ára. Ezek a számítások azonban éppen azért nem lehetnek relevánsok, mivel a pénzgazdálkodás ellenére is önellátásra törekvő parasztgazdaságban nincs értéke a munkának. Jóllehet ez a ráfordítás, amelyet a mezőgazdálkodásba fektetnek, máshol jóval jövedelmezőbb volna. Ezért kétséges a paraszti gazdaság rentabilitásának kérdése. Mindezek fényében úgy tűnik, hogy a paraszti üzem nem igazán vetélytársa a nagybirtoknak. A 20. században mégis veszély fenyegeti a paraszti üzemeket. Az 1928—33-as gazdasági válságtól, a még nagyobb arányú tönkremeneteltől csak az állami beavatkozás mentette meg a parasztokat. Az úgynevezett bolettás búza bevezetése játszott például ebben nagy szerepet. Az állam a kereskedelmi áron felül fizetett a parasztoknak az eladott búzáért. Ez, s más akciók is védték a parasztokat a csődbe jutástól. 0 Nyilvánvalóan a természeti gazdálkodást folytató parasztot még nem érte volna ilyen súlyosan a válság, hisz nem fűzte érdeke oly sok szállal a piachoz. Az árutermelést tekintve úgy tűnik, hogy az itteni paraszti gazdaságok csak az általános mezőgazdasági termelés perifériáján mozognak. A gabonán kívül alig vesznek mással részt a nemzeti piacon, és sok gazdaságnál ez a részvétel is csak kényszer jellegű, nem pedig a lehetőségek jó felismerésén alapuló. Az adóterhek teljesítése, az esetleges kamatok törlesztése kívánja meg az értékesítést. A gazdaságok, mivel egyben önfenntartási rendszerek is, szinte kizárólagosan a belső fogyasztásra rendezkednek be. Így szemlélve elsősorban önmagáért valónak tűnik a paraszti gazdaság. Ezért nem fűzi őt nagyon érdeke gazdasága korszerűsítéséhez, egy más struktúra kiépítéséhez. A termelés folyamatának ábrázolásánál utaltam a földek elaprózódottságára, a nyomásos gazdálkodás korlátaira, mely jobbára csak az önfogyasztás érdekeit szolgálja. A termesztett növények, az eszközök és munkafolyamatok váltása, az állatok fajtaváltása ha minőségileg új korszakot is jelent, de lényeges strukturális változást nem hoz. Gyorsul az aratás és a cséplés, munkaigényesebb termények jelennek meg, gazdagabban takarmányozhatók az állatok — tehát csak a zárt rendszeren belül történik meg az időstruktúra vál5 Sarkadi—Kesztyűs 1941. 6 Szuhay 1962. 140
