Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

tozása, de az értékesítést mindez kevésbé befolyásolja. Változik valamelyest a táplálkozás rendszere, de a külső, gazdaságon kívüli termelők a fogyasztás javaihoz nem járulnak hozzá. Mindenféle változás továbbra is az önfenntartás rendszerén belül mozog. Hasonló nagyságú parasztgazdaságokkal vetve össze a Szendrő környékieket, egy másik alternatíva, nevezetesen a nagybirtok példáján jobban fejlődő (inkább gépesített, belterjes, tudatos árutermelést folytató, az önfogyasztást feladó, s ezekből következően piacból élő, gazdagodó, reprezentációs szférát kiépítő) gazdaság képe bontakozik ki. E két alternatíva egyben a parasztság regionális típusának kérdését is felveti; a Szendrő környéki falvak gazdaságainak — a kapitalizálódás minden jegyével együtt — inkább megtaláljuk párhuzamait Kelet-Európában, míg az utóbbi alternatíva képviselői Magyarországon a kapitalizmus korában egyes dunántúli területeken éltek.

7 A 19. században a parasztokra oly jellemző „népművészetnek" nevezett jelenség a Szendrő környéki falvakban nem jött létre, pontosabban a parasztok művészete, és ezzel általában az ünnepi hangsúlyozása is elmaradt, a parasztok fogyasztása elsősorban a mindennapi szükségletek kielégítésére korlátozódott. Azok a javak pedig, amelyek máshol házban, öltözetben tezaurálódnak, itt legfeljebb földvásárlásban.

8 7 Gunst 1975, R Hofer 1975. 141