Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

cokon próbálkozott. Mivel még nemigen nevelt tehenet, a kevés szaporulatot inkább eladta, jobbára egyenesen vágásra. A még tenyésztésre szánt jószágok a közeli vásárokban találtak vevőkre. Az állatok forgalmazása már kizárólagosan pénz közbeiktatásával történt. A parasztok azonban ezzel a kapott pénzzel még nemigen gazdálkodtak, hanem helyben elköltötték, ruhát, csizmát vettek. Pénzt legfeljebb csak akkor gyűjtöttek, ha igásjószágot akartak beszerezni. A feudalizmus korlátaiból következően, más pénzügyletei még nemigen lehettek a parasztoknak, hisz sem földet, sem házat, telket, nemigen vásárolhattak. Ezt igazolja a banktőke és hitel hiánya is. Ügy tűnik tehát, hogy ebben a társadalomban a pénz elsősorban csereeszköz, s megléte nem teszi kétségessé a természeti gazdálkodást. A feudális munkamegosztásban alig vesz részt a paraszt, igyekszik teljes létbiztonságra törekedni, s ezért, ha kell, majdnem mindent elvégezni. Az ipari és mezőgazdasági szféra munkamegosztása mellett ott van aztán a mezőgazdaságon belüli munkamegosztás csírája is, amely többek között az igásállatok neveléséről való lemondást jelenti, kepésmunkákat, bor- és zöldségtermelő gazdaságokat feltételez. Ezekkel az előzményekkel lépett át a parasztság a kapitalizmusba, s sokáig nem is tudott túljutni ezen, vagyis a kapitalizmus nem rögtön az első percben teremtette meg falun a pénzgazdálkodást. A városokban a társadalmi munkamegosztás egyre nőtt, új iparágak jöttek létre, s a nagyipar egyre jobban elnyomta a már csak a parasztok igényei kielégítésére dolgozó kisipart. Ezzel a piacon már főleg a nagyipar termékeit árulták, s ebben jelentős részt vállalt a kereskedelem is, minek következtében az egyszerű termékcserét a pénzzel, mint fizetőeszközzel történő vásárlás váltotta fel. A parasztoknak pénzben kell már az állami adóterheket leróni, s a falun belüli szolgáltatásokat is pénzzel, nem pedig terménnyel egyenlítik. Megnő, illetve kialakul a birtokforgalom, főleg a nagybirtok elaprózódása révén. A parasztok földvásárlásaikat csak megfelelő pénz birtokában bonyolíthatják, s mivel árutermelésükből származó bevételeik korlátozottak, kénytelenek birtokuk lekötésével kölcsönöket felvenni. A 19. század végétől ezt egyre inkább tehetik, hisz kisebb bankok alakulnak a közelben.

5 Kölcsönök felvételével élhetnek már az igásállat-, telek- és házvásárlásnál is. Mihelyst kölcsöne, illetve pénzfizetési kötelezettsége van a parasztnak, kénytelen megjelenni a piacon, s ha nincs árufeleslege, akkor is el kell adnia valamit. Ez az igazi korszaka 5 Vörös 1976. 20. r 131