Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

— a főleg 5 holdon aluli gazdaságoknál — a kuporgatásoknak, nyomorgatásoknak. Ekkor szaporodnak el az árverezések, melyek már a nagyobb parasztgazdaságot is érintik. A társadalmi munkamegosztás révén egyre bonyolultabbá váló világban pénzzel kell fizetni a különböző szolgáltatásokért, egészségügyi ellátásért, közlekedésért, iskoláztatásért, stb. Mindezek már nyomatékosan a pénzgazdálkodást jelentik, még akkor is, ha a paraszt minden törekvése az önellátó gazdaság megteremtésére irányul is. A 19. század második felében a vizsgált terület nagy részén a parasztok még maguk foglalkoztak terményük távolabbi piacokon való értékesítésével. Ez jobbára egészen a trianoni békeszerződés koráig érvényes, amikor is még szabadon kereskedhettek Kassa környékén. Továbbra is azok a jelentős gabonapiacok, amelyeket már a feudalizmus korában is felkerestek a parasztok. Más értékesítési lehetőségek jellemezték az Edelény környéki falvakat, ahol valamivel jelentősebb gabonatermelés folyt, s ahol éppen ennek következtében, sok terménykereskedő telepedett le. ők aztán lényegében helyben felvásárolták a gabonát, s szállították immár nagy tételben tovább vagy eladták nagyobb malmoknak. A Szendrő környéki falvakban csak jóval később, már a századforduló után jelennek meg a terménykereskedők. Ugyancsak a 20. században alakulnak meg a felvásárló szövetkezetek, melyek lényegesen egyszerűsítették a parasztok számára az értékesítést.

6 Az állatokkal való kereskedés színhelye továbbra is a vásár maradt. A parasztok továbbra is itt adták-vették egymás közt a jószágokat, s a felvásárlók is ide jöttek el. Emellett azonban a falusi mészárszékek egyre több vágásra szánt állatot vettek, amivel immár nem kellett a következő vásárig várnia a parasztnak. Az állattartás belterjessé válásával egyre többen neveltek marhát, s ennek következtében egyre nagyobb marhavásárokat tartottak. Egyes gazdaságok specializálódtak, s csak meghatározott korú, főleg növendékjószágot neveltek. Ekkor alakulhatott ki itt a ..négylábon járó tőke", vagyis a paraszti pénzforgás elmélete. Az a rendszer alakult ki ugyanis, hogy a parasztok igen rövid időközönként lecserélték állatállományuk jelentős hányadát, s ezzel forgatták pénzüket, természetesen némi haszonnal zárva az üzletet. Az igásökröket — egészen a 30-as évek végéig, túl már a fajtaváltásokon — továbbra is a szikszói vásáron szerezték be, itt volt ugyanis a legnagyobb a délről érkező felhajtás. Miként az egyéb marhák" Bodor 1921. 132